Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 11. szám

ÁRKÁDIA

A háborús frazeológia újjáéledése a sajtóban
avagy hogy ugrott ki teljes fegyverzetben Pallas Athéne Zeusz fejéből.

...«a repülősvadron elkezdte szórni a röpcédulákat, mire az abesszin hadsereg lőni kezdte az olasz repülőrajt. Ezek veszélyes helyzetbe jutva, kénytelenek voltak néhány bombát az aduai erődökre dobni...»

...«az abesszineknek sikerült gépfegyvertűzzel az utolsó szál emberig lekaszálni egy 400 főnyi bennszülött csapatot. A golyózáportól valamennyi bennszülött olasz katona elesett».

...«ha ezek a népek nem tudtak állammá szervezkedni, akkor csak jól járnak, ha ezt a munkát egy civilizált hatalom elvégzi helyettük. Tíz esztendő mulva maguk is örülni fognak neki. (?) Az emberiség közös érdeke a villany, a makadám országút, az autó, a telefon, az iskola és a sajtó terjedése. Aki ezt nem tudja megcsinálni, helyette meg kell csinálni másnak».

...«Olaszországban az aduai csatának óriási erkölcsi jelentőséget tulajdonítanak, és ugyanígy látják a helyzetet abesszin részről is».

...«dalolva keltek át az olasz katonák az abesszin határon...»

...«Olaszország nem hajlandó a már elköltött milliárdokat kidobni az ablakon, pusztán azért, hogy kielégítse mások önfejűségét...»

...«háromszázezer ember ég a vágytól, hogy életét áldozza a régi és új sértések jóvátételéért...»

...«az első légitámadást négy repülőgép hajtotta végre, a második támadást két repülőgép intézte a város ellen. Összesen hetvenöt bombát dobtak le. A kedvezőtlen időjárás meggátolta az olasz repülőket abban, hogy légitámadást intézzenek Adisz Abbaba ellen, úgyhogy a gépek kénytelen voltak támpontjukra visszatérni...»

...«Adua elesett! véres csaták, olasz sikerek, tankok és bombazápor!»

...«az olasz repülőgéposztagok egymást felváltva szüntelenül bombáznak. A repülőgépek a polgári lakósság számára élelmiszereket és propagandairatokat szórnak le. Két olasz repülőgépről bombákat dobtak a gorahi rádióállomásra. A bombák mintegy kétszáz embert megöltek. Férfiak, gyermekek és asszonyok esnek áldozatul a gépfegyvertüzelésnek...»

...«Jó hatással van a bennszülött csapatokra az is, hogy az olasz hadvezetőség, amennyire lehetséges, kerülni akarja a vérontást az ellenség soraiban...»

...«az olasz hadimozdulatok nem egyebek, mint az eitópiai általános mozgósítás elrendelésének természetes következménye, vagyis jogos önvédelem...»

Mit mond egy perzsa tábornok? ...«én mégis úgy hiszem, győznie kell annak az álláspontnak, melyért oly sok szív dobog...»

...«A négus legjobb katonái felsorakoztak, hogy életükkel is fedezzék a fősereg visszavonulását. Az olaszok nem is küldték harcba gyalogságukat, hanem tankokkal, páncélos autókkal és repülőgépekkel ritkították meg a haditechnika csodáival szemben tehetetlen harcosok seregeit. Kétezer abesszin katona esett a bombázás áldozatául. Sokan úgyszólván önkívületi állapotban jutottak az olaszok kezébe...»

...«Adua mégis az olaszoké. Az utolsó két véres nap alatt többször gazdát cserélt a rommálőtt város...»

...«Nasibu tábornok jelenti, hogy az olasz repülő bombái vastag sárga gázfelhővel árasztanak el egyes helyeket. A gázok súlyos szenvedést okoznak mind a katonáknak, mind a polgári személyeknek...»

...A londoni lapok öles plakátjai hirdetik az uccasarkokon: «Az olaszok gázt használnak!» Erre vonatkozólag két abesszin jelentés jött, de természetesen egyiket sem erősítették meg. Minden ilyen hírt gyanakvással kell fogadni!

...«Aki jól szemügyre veszi a dolgokat, kénytelen észrevenni, hogy Afrikában és Genfben igen különböző fegyverekkel a fasizmus forradalmi civilizációja és a barbárság vívja párviadalát. Ezt a barbárságot támogatja a dekadens parlamentizmus s az ezzel szövetkezett felforgató kommunizmus...»

...«a magyar nemzet tényleg kevéssé hajlamos a politikai gyilkosságra, de szükség esetén nem idegenkedik tőle. Péter királyt ugyan nem ölték meg eleink, de szemeit mindenesetre kiszúrták. II. Károlyt csákánnyal úgy fejbevágták, hogy belehalt, Cillei Ulrikot gulyáshússá aprították... stb. stb.» (Csillagos cikk a Pesti Naplóból.)

A canterbury-i érsek mondja: ...«Adná Isten, hogy a gazdasági nyomás legalább megrövidíthetné a háború tartamát, de katonai karhatalom alkalmazását sem kapcsolhatjuk ki sem most, sem a jövőben...»

...«Bámulattal állapítható meg az a nagyszerű szervező munka, mellyel az olaszok az eddig elfoglalt területek fölött jóformán acélpajzsot építettek. Ahol még néhány nappal ezelőtt őserdők és úttalan sziklagörgetegek terültek el, most tükörsíma utak kígyóznak, amelyeken beláthatatlan hosszú gépkocsioszlopok sokezer tonna hadianyagot, lőszert, fegyvereket szállítanak. A bennszülöttek álmélkodnak azon, hogy a vadon mintegy varázsütésre megváltozott...»

A Popolo d'Italia írja: ...«Olaszország a világ békéjének támasza. Megeshetik, hogy diplomáciai csalás segítségével elítélik Olaszországot, de az olasz katonák, az olasz műszaki emberek előretörése ugyanakkor egész civilizáció előretörése...»

...«Még jobb hasznát fogják venni az olaszok pompás bombavető gépeiknek, melyek egyenként 2000 kilogramm bombát tudnak magukkal vinni. Abessziniában azonban nincsenek vasutak, sem hidak, sem ipari gócpontok , (kár!), úgyhogy a bombavetőgépek inkább az előrenyomuló csapatok támogatásánál kapnak szerepet... Ezekkel a bombavetőkkel irtózatos pusztítást lehet a kellően nem fedezett ellenségben végezni. Az etiópiaknak viszont fogalmuk sincs a lövészárkok előnyeiről. A repülőmotorral egybeépített svájci rendszerű gyorstüzelő ágyúk percenkint 100 lövést adnak le és semmi sem gátolja az olasz repülőket abban, hogy 40-50 méternyire leereszkedve ne ontsák onnan mindent elsöprő tüzüket. E repülőgépek emberéletben (?) és anyagban szinte felbecsülhetetlen megtakarítást jelentenek. Három gépből álló raj egy egész ezredet lesz képes egy óra alatt megsemmisíteni!»

*

Képgazdagság. - Mióta a költők megcsömörlöttek a «költőiségtől», s lehetőleg szárazan és tárgyilagosan iparkodnak írni: úgy látszik, a politikusokra szállt át a «képes beszéd» szenvedélye. Íme Friedrich István egy vezércikkének kezdősorai. (A megsemmisített Nep-mandátumokról szól a cikk.)

«Ítélet ítélet után. Olyan valamennyi, mint a pörölycsapás. Ledöntik sorjában a látszat-parlament kulisszáit. Szerteszéjjel oszlatják a gomolygó ködöt. Egymásután bujnak ki a zsákból a szögek. Mindennap új lóláb kacsingat kifelé.»

Ki mondja még, hogy nem vagyunk «keleti nép»? Legalább hasonlatok és metaforák tekintetében...

Mivel kell betömni a gramofon tölcsérét? - (Részlet egy műkritikából):

«Valami tompa, borús fojtottság árad a képekből, amelyeknek zenéje olyan halk és eltiport, mint amikor ronggyal, kesztyűvel, zsebkendővel, esetleg foszlányokká tépett fájdalommal tömik be a harsogó gramofon tölcsérét.»

(Nagy István festőművész gyüjteményes kiállítása a «Műterem»-ben. P-i jelzésű cikk).

Nem kell hosszúnak lennie, hogy rövid lehessen:

Rachmanovának «nem kell epikusan terjeszkednie, hogy az eset drámaiságát, sűrített cselekményét, rúgóját és kibomlását éreztesse».

(Ünnep, Rachmanova: Gyermekkorom).

A költői ábránd netovábbja:

«A másik terjedelmesebb rész a Lilla-idill, amelyet a szerző a Lilla-dalokból akar rekonstruálni, csakhogy természetesen a Lilla-daloknak sok részlete inkább csak ábránd és képzelődés volt, mint élmény. Csokonai «csókcippantások»-ról beszél s arról, hogy maga tűzte Lilla keblére a piros rózsát s közben hozzáért keze a bársonyos bőrhöz. Ezek csak jámbor poétizálások, de a szerző megtörténteknek tünteti föl őket.»

(Budapesti Szemle, Három új regényes életrajz, k. l-től).

Két dudás egy csárdában:

«A nyugtalan, szeszélyes asszony valósággal fejest ugrik az életbe, míg végül Nagyváradon köt ki életének hánytvetett hajója».

(Ugyanaz a cikk).

Vers országhatárok szerint. - A Magyar Könyvbarátok Egyesülete nemrég székely népballadákat adott ki, Ortutay Gyula válogatásában, Buday György fametszeteivel illusztrálva. Ebből a szép könyvből egy Kolozsvártt megjelenő folyóirat mutatványt közöl, a Három Árva c. balladát, amelyben a következő sorok fordulnak elő:

Vegyétek ki szívem, májam,
Takarjátok gyenge gyolcsba,
Tegyétek bé zöld ládába,
Vigyétek bé Barassóba,
Tegyétek ki vaskapura...

Kolozsvártt azonban, amely ma Cluj, a régi Barassó sem maradhatott Barassó, még versben sem. A székely ballada tehát a következő alakban került vissza őshazájába, Erdélybe:

Tegyétek bé zöld ládába,
Vigyétek bé Braşovba,
Tegyétek ki vaskapura...

Úgylátszik, napjainkban a vers is országhatárok szerint igazodik. Sajnos, a ritmus is megromlik egyik országtól a másikig.