Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 11. szám
Hogy is kezdődött? Bosszúsan és kedvetlenül
jártam az uccát, mert megint becsaptak...
Esteledett már és feltetszett egy sápadt üveglap,
egy pici hold,
rajt túlvilági ábrák, a dóm órája volt.
És arrafelé mentem, hogy lássam közelebbről
ez égitest nagy udvarát, titokzatos mezőit.
Egy árkád alatt, kis, törékeny sikátoron vágtam át
és csodát láttam ott, de más csodát:
eső-utáni illatos ucca volt... s mint akit bor érint,
fázik és reszket s átjárja valami meleg idegenség,
hetyke lesz és busongó s viszi gazdátlan hálája terhét
s nem tudja, kinek adja és énekelni kezd:
az ucca visszaénekelt!... Zárták a boltokat,
fel-felugattak itt is, ott is a redőnyök:
e dörgő hangú bolt-őrző kutyák
és az ajtókban hajlott figurák
búcsúztak... volt köztük koldús, ki dandy volt
s gazdag, aki viselt koldúsruhát...
És aztán elindult egy álarcosmenet,
a színes rongyok keveredtek céltalan,
oly furcsa volt fenn a katolikus dóm
s lenn mintha minden kapualjból
egy középkori zsinagóga nyilna -
s csillámlásait a harangszó
mintha egy ékszerészbolt
kirakatából tükröztette volna...