Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 10. szám · / · FIGYELŐ

Reményi József: F. D. Roosevelt
Cs. Szabó László tanulmánya

Régi igazság, hogy vajmi gyakran bizonyos távolságból egy-egy kérdés lényegét, éppen a messziről kiéleződő körvonalak határozottsága folytán, jobban lehet megítélni, mint közvetlen közelről. Ez volt az érzésem, amikor Cs. Szabó László F. D. Roosevelttel és a «New Deal» programjával foglalkozó tanulmányát elolvastam. Jómagam Roosevelt programjának alkalmazását a maga cikk-cakkos útjában mindennapi megnyilatkozásaiban figyelhettem meg. Emlékszem arra a kritikátlan lázra, arra a «Wunschtraum» hevületre, amely a Roosevelt adminisztráció elején az amerikai népet jellemezte. Emlékszem arra a valósággal naiv odaadásra, amellyel az amerikai nép túlnyomó százaléka az «agytrust» bölcs és kevésbé bölcs kijelentéseit fogadta. Arra is emlékszem, hogy az ortodox felfogású kapitalistákon és az ortodox irányú marxistákon kívül, akiknek száma az amerikai tömegekkel összehasonlítva csekély volt, alig akadtak amerikaiak, akik az elnök jóakaratát, sőt csalhatatlanságát kétségbevonták volna. De mert, hogy úgy mondjam, abban a konyhában voltam, ahol a «New Deal» főztje készült, időről-időre alig tudtam megitélni az ízét és minőségét annak az ételnek, amelyet ebből a konyhából az asztalomra hoztak. Ma már, valamelyes időbeli távolságból nézve a Roosevelt adminisztráció első hónapjainak eseményeit, holmi tárgyilagosságra is képes vagyok, s ez a megállapítás nemcsak az önmagam ítéletére vonatkozik, hanem általában azokra az amerikai barátaiméra, akik hozzám hasonló elkerülhetetlen lelkiállapotban voltak.

Pont ez a tárgyilagosság, ez az amerikai örvényt kikerülő és erejét, valamint céljait annak rendje módja szerint értékelő képesség az, ami legjobban megkapott Cs. Szabó László kitűnő tanulmányában. Ez a munka sikerült keveréke az intuiciónak és a ténymegállapításból eredő helyes következtetéseknek. Európában épp úgy, mint Amerikában, annyi könnyelmű, sőt felelőtlen írás jelent meg Roosevelt törekvéseiről, programmja látszólagos zűrzavaráról, pragmatikus filozófiájának ruganyosságáról, ugyanakkor sok komoly és figyelemreméltó mű is, hogy ilyen körülmények közepette duplán kell értékelni azt a kivételes józanságot, amellyel a magyar író a kérdést felfogta és kifejtette. Még kritikai szempontjában is, amely aránylag jelentéktelen, a hangfogós tárgyilagos ítélőképesség fejeződik ki. Maga az a tény, hogy az író tanulmánya elején F. D. Roosevelt híres mondását idézi (Creation is the victory of persuasion and not of force), szóval azt a lényegét a roosevelti programnak, amely a demokratikus hagyományokhoz való ragaszkodást árulja el minden fasiszta és egyéb diktátori rémhírek ellenére, arra vall, hogy Cs. Szabó László úgy fogta meg a roosevelti eszmekör jellegzetességét, mint ahogy az magának Rooseveltnek is jól esnék, ha tudna róla.

Cs. Szabó László nyelve sűrített, pontos, találó. Ez a magyarázata annak, hogy negyvenhatoldalas tanulmányában - néha egy-egy mondat éles megvilágitásában - olyan részletekre vagy vonatkozásokra is tudott kiterjeszkedni, amellyel a bőbeszédű írók esetében fejezeteket követeltek. Művével kapcsolatban akaratlanul is eszembe jutott Bejmanin Stolberg és Warren Jay Vinton amerikai írók «The Economic Consequences of the New Deal» című nyolcvanötoldalas munkája, amely ugyancsak tömör hangú, noha tartalmában hangsúlyozottan eltérő a Cs. Szabó László tanulmányától, amennyiben az amerikai írók meg nem alkuvó marxista szemüvegén át ítélik meg a mai amerikai kormányrendszert és újító törekvéseit, szinte gúnyt űzve abból a tiszteletreméltó lelkesedésből, amely még ma is Rooseveltet és tanácsadóit jellemzi. Szükséges annak a megállapítása is, hogy milyen elfogulatlan a magyar író s mennyire elfogultak az amerikai írók. Az utóbbiak Rooseveltet a többi között azzal vádolják, hogy 1933 márciusában, amikor a tőke tekintélye csakugyan nagyot süllyedt az amerikai Egyesült Államokban, az elnök a radikális változások megvalósítása szempontjából nem ragadta meg a kinálkozó alkalmat, nyilvánvalóan elfelejtve, hogy az amerikai elnök célja evoluciós s nem forradalmi. Mennyivel nyugodtabban ítéli meg Cs. Szabó László Roosevelt helyzetét és céljait, mennyivel helyesebben fogja fel okos heroizmusát!

Cs. Szabó László, műve alapján, kétségtelenül a «szabad humanizmus» híve. Ennek az elvnek a szolgálatában áll Roosevelt is. Hibáiban emberi, törekvéseiben hősi. Az osztályharc fogalmát nem ismeri, mert hiszen a szó demokratikus értelmében amerikai; viszont annyira művelt és feltétlenül annyira tájékozott a céljaitól eltérő elvek világában is, hogy a lelkivilágától messze eső eszmék valóságát is figyelembe veszi. Roosevelt sebész, aki a beteget meg akarja gyógyítani, mert hiszen tudja, hogy neki ez a feladata. Hogy célját eléri-e, azt a jövő dönti el. De az a megértés, amelyet a magyar író vele szemben tanusított, azt igazolja, hogy a hagyományok különbségéből és a földrajzi távolságból eredő messzeséget meg lehet rövidíteni az államférfiú modorából és cselekedeteiből kiáradó emberségességgel, még ha ez az emberségesség jóhiszeműségében olykor téved is.

(Cleveland, Ohio)