Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 10. szám · / · Illyés Gyula: Ozorai füzet I.
Rázza magát, mint üzekvő bika
az új kazán. Fú, bőg a cséplőgépre.
A tiprott tarlón, mint egy itt rekedt
ős állatfaj mord hímje és nősténye:
vitáznak naphosszat, durrognak ott
a fogyó asztag előtt szembeállva.
Túrnak hatalmas polyvafelleget,
bűzlő füstöt a tiszta nyári tájba.
A dombon arrébb rokonaik, a
gőzekék állnak. Köztük láncra kötve
kuszik a fogas, emeli fejét,
akasztja farkát a sziszegő földbe.
Mint óriási szöcskék szállanak
a karcsú, csillogó lovasgereblyék.
Bármerre nézel: gép és újra gép,
csordaként az egész határt belepték.
Meghódították... Otthonát, fejét
vesztve menekül róla régi népe -
Dohogva tünik vélük a vonat
az éjszakába, az idegenségbe...
A gépek, gépek ottmaradnak és
foganva-nemzve úgy megsokasodnak,
akár a tenger szörnyei... Talán
lesz nap, hogy ők is egymásnak rohannak
gyűlésben, hadban, mint az emberek,
uralma alól, akiknek kitörtek.
Kik nem tudták sem visszaűzni, sem
időbe megjuhászítani őket.