Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 10. szám
Mikor a fű virágzik,
Egyszerű szürke pettyet
Hajt ki, mi alig látszik,
Oly egyszerű és rejtett
A fű szelid virága -
Hogy közte mint nap fénylik
A pitypang, a nagy, sárga,
Az aranka, lucerna
S a sok bóbita, csillag -
Hogy, ha szemed elnéz itt:
Nem mutat semmi szépet
A fű szelíd csapatja -
Pedig, hol e had nyílhat,
Mégis, mégis ő adja
A bársonyos, nagy, rétet,
Honnan, biztos keretben
Amaz őrá lenézhet -
Elbízott urat ebben
Példázva és a népet.