Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 10. szám
Még sok idő telik el, hogy a dér megszállja a bokrot.
Kék, morc fejjel amott néz a kökény irigyen;
Mert piruló levelek közt édes a többi gyümölcs mind -
És neki rettenten futja a szárnyas izét,
És iszonyu nedvét átkozza a szomjteli pásztor:
Mintha kigyók csipték volna, ahogy belemart!
S most kampós bottal suhogatva csépel a bokron,
Rebben a sok suta szem, korcs-kicsi lombja remeg.
Vad mérgére vigan néz, elvillantva, madárhad;
Fosztott szilvafa dús kincse a csőrei közt.