Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 9. szám
- Baumgarten Ferenc emlékének -
Suhog, suhog a sós, goromba szél.
A félkaréjos, rezgősejtü tenger
fehéren villog, mint csiszolt acél.
Boldog közönnyel töltődik az ember,
egészen jó, szelíd és lomha lesz,
nem bámul többé, gondolkozni sem mer.
Titok kapuja, világ-vége ez!
Nagy sziklatömb, aggott, mohos, mogorva
és oldal-csápja égnek meredez.
Sötét hármas redője elomolva
s mind élesebben lejt a mély fele
s foltját a tenger sávokká sodorja.
Dermedt a táj. Halvány a fény tere.
De testtelen virágát mind kibontja,
amint eljő az Arctis éjfele.
A tenger hátán piros-lila pompa
s a jég-eres, tündöklő, messzi lapp
hegykúpokat narancs-fényködbe vonva
holtan szikrázik az éjféli Nap.