Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 8. szám · / · Figyelő · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Radnóti Miklós: Takáts Gyula: Kút

A fiatal költő első verseskönyve a Pannon Múzsa Könyvtárának indulását jelenti be és úgy a könyvsorozat indulása, mint a verseskönyv érdekes adaléka a magyar irodalomban és irodalompolitikában újabban lábrakapó decentralizációs törekvéseknek s egyben figyelemreméltó bizonyítéka az ujjászülető dunántúli irodalmiságnak.

Takáts Gyula dunántúli költő, tudatosan kapcsolódik a dunántúli irodalom hagyományaihoz, de nyelve és sajátos tájlátása is azzá avatják. Épen ezért látszik fölöslegesnek az az egymásrahalmozott földrajzi nevekben megnyilvánuló dunántúliság, melyet a még túltengő helyi öntudat ment és magyaráz.

Első versenykönyv a Kút, biztatóan kísérletező és a költői nehézségekkel legtöbbször már sikerrel megküzdő, rokonszenves fiatal költőt mutat be. Szép, pontos és fínom képei vannak, melyek, ha - kénytelen vagyok ezt a kifejezést használni, - kellő költői gazdaságossággal helyezkednek el a versben, többet és mélyebbet mondanak majd. Így gyakran még egyik kép a másik erejét gyöngíti, gyakran pedig a vers kompozíciója esik szét a képek egymásratorlódása miatt.

Nyelve magasigényű, tiszta és alapos verskultúrája van. Rímelőkészsége jó, bár a rímtelen sorok elosztása rapszodikus és nem mindenütt sikerült.

Kulturált költő, akinél egyes versekben még cicomásan sok az irodalom, de a folyton jelenlévő és figyelő költői intellektus legtöbbször pompásan keveredik az elsődleges élménnyel:

Halkan sziszeg a tölgyes rügye,
s mint jószívű rím a sorok végin,
hajlik a tulipán a fűre.

Sok verssorának és néhány strófájának emléke továbbél az olvasóban külön színével és külön dallamával, mely már Takáts Gyulát idézi.

Groteszk iránti érzéke, friss tájlátása és kísérletező kedve figyelemreméltó költővé avatják és első könyve után fokozott érdeklődés illeti meg az elkövetkező másodikat.