Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 8. szám
Keresd szívem e torpant éji lázban
békéd szilánkra zúzott cserepét.
Ó megtalálnád! Ó ha megtalálnád
romlások, rongyok foszló halmazában
s volna telítő tűz, irgalmas mézga,
szent protoplazma, vér, velő, akármi,
mely összeenyvezné, hegesztené
ujra töretlen, ép, szűz, szent egészbe!
S ki bujkálsz felhők s árnyékok tövében,
kapuk mélyén s a naptól egyre távol,
letéphetnéd az éj igás palástját
s kiállnál ujra tisztán, frissen, ébren
s mint ki ma érkezett, úgy kóstolgatnád
a fény izét, a szelek céda mellét
s csodálkozó palánták örömével
nyelnéd az első viditó zamatját.
Ó teljesülhetetlen álmom: békém,
én elhagyott szép céltalan nyugalmam,
porló porcellántörmelék, hiába
kutatlak vén szemétrakások mélyén.
Itt vagy? Ott vagy? Ott fent? Vagy mégis itt lent?
jajom visszhangja gúnyos káröröm,
holló kering holt kincsprédára szomjan
s hideg csőrével agyvelőmbe csippent.