Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 8. szám
Az én hegyem domb csak,
a tengerem tócsa,
a virágoskertem
egy szál őszirózsa.
Csigahéj a házam,
jószágom a féreg,
ködmönöm a köd, mely
betakar, ha félek.
Szeretőm a felhő,
bubánattal ölel,
homlokomat mossa
hulló könnyeivel.
Nem látok, csak addig,
meddig a nap elmegy.
Délibábot kaptam
s eladtam egy lelket.
Kurta nyár az útam,
fáradt őszhöz érek.
Elhallgat az Isten,
ha rólam beszélnek.