Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK

Radnóti Miklós: Falak között
(Szőnyi Magda versei).

Lesznai Anna a Nyugatban kritikát írt Sz. Kaszab Ilona könyvéről s megemlíti, hogy a verseskönyv nem csak különös és izgató document humain, hanem több annál. Jellemző a megfogalmazás és nem véletlen, hogy rendszerint asszonyíróval kapcsolatban olvassuk ezt a dícséretet. Asszonyírót kerülgeti gyakran az a veszély, hogy csak document humain lesz az, amit ad, igen sok esetben nem is különös és nem is izgató document. Önkifejezés, mely nem jut el addig, hogy művészet legyen, jelzés a lélekről, mely még nem vers vagy naplójegyzet, mely még nem novella, nem regény; nyersanyag, lélektani adalék, «x páciens esete.» A művészettől talán a hőfok különbsége választja el, a hőfoké, melyen alul jelzés maradhat csak, document csupán és melyen fölül a műalkotás formáját nyerheti.

Ezek a dokumentumok értékesek lehetnek és sokszor érdekesek is. Részei a kor irodalmiságának, de nem részei az irodalomnak.

Szőnyi Magdával kapcsolatban el kellett mondanunk mindezeket. Két éve jelent meg első verseskönyve, a Szobakonyhák. Új könyve ennek folytatása, önkifejezés, dokumentum egy proletárasszony életéről. Mint előző kötetében, itt is hírt ad magáról és a világról. Emlékezik a gyermekkorról, munkájáról ír, társáról és gyermekéről s a külvárosról, ahol él. Mondanivalója árad, elég szegényesen, minden kötöttség nélkül és formátlanul. A beállítottság tisztán lírai, de a fejlődés a vers felé, amit az első kötet után vártunk, nem történt meg.

Kényelmes lélek, akitől minden kisérlet idegen. Sokszor két szó helyének fölcserélésével közelebb jutna ahhoz, hogy verssé legyenek a versnek szánt sorok. Szinte véletlenül szalad ki tolla alól nagynéha az egyrétű, lélekzetvételnyi vers:

Másokat szolgáltam,
kezem alól áldott
munka szakadt.
Most, mint villámsujtotta fa
kiszáradtan állok.
Egyedülség borzolja
gyér hajam.

Néha és véletlenül költő. De az alkati feltétel megvan arra, hogy költő legyen egyszer.