Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · KISEBB BÍRÁLATOK
A fiatal nemzedék sarkában sarjadó újabb nemzedék egyik nagyon tehetséges tagjának pár versét fűzi egybe e kicsi, egyszerű füzetke, nehéz viszonyok közt világrajött elsőszülött. Talán még korai szülött is, tejillatú, bizonytalan arcocska, mely alig fog hasonlítani későbbi önmagához. Ítéletet formálni egy még erősen fejlődésben lévő költőről nem nagyon lehet, de Hajnal Anna kétségtelen tehetségét megilleti a nyilvános figyelem.
Költőnők majdnem kivétel nélkül szabad-verseket írnak, lazán kötött sorokat, rím és ritmus hullámzását érzelmeik hullámzásával pótolják, a női mondanivaló nem kedveli a kötött formát. Ez valószínűleg nem véletlen, a költőnők rendszerint nem rendelkeznek a vers formai igényéhez szükséges intelligenciával, vagy érzelmeik szertelen forrósága nem tűri meg a kötött vers fegyelmét, s érzelmeik lüktetése nem kíván a külső forma lüktetéséhez alkalmazkodni.
Hajnal Anna költészetének érdekessége, hogy férfiasan szigorú, zárt és kemény formákban jelentkezik. Ha elmosódót, s bizonytalant mondtam jellemzéséül, ezt mondanivalójára, s egész egyéniségére értettem, külsejében e költészet távolról sem laza, vagy elmosódó, ellenkezőleg, sorai szigorúan zárt, s katonás rendben sorakoznak. E bravúros formai tudást férfiasnak kell jellemeznem, noha Hajnal Anna az első költőnőnek, Sapphónak örököse, s Sapphótól Balassán, Csokonain, Swinburne-ön és Babitson át Illyés Gyuláig tartja a rokonságot. Hogy rokonai közül leginkább mégis Sapphóhoz hasonlít, ez női mondanivalójából következik, de e mondanivaló lágysága egyelőre még nem idomul elég szervesen a külső formához. Az oszlopok kemények, a homlokzat élesen kontúrozott, de az épület belseje puhább matériából készült. Szabad-versben ez talán ki sem derülne, de a formai vers nehéz vizsga: e kemény és csillogó formát csak egy teljesre ért, s keményre csiszolt lélek volna képes kitölteni. Hajnal Anna mondanivalója még erőtlen, hogy megfeszítse szépen zengő verseinek ruháját, mint serdülő gyermek teste nem tölti ki a merev páncélt. Hibája ifjúságából fakad, s elmúlhatik az ifjúsággal. S ma még nem lehet tudni, nem belőle fog-e kifejlődni az első magyar költőnő, aki verseit nemcsak érezni, de megmintázni is képes lesz.