Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 7. szám
Idők mélyéből merev arccal
így mormol Simeon, a pap:
Nincs szép, meg szebb - csak legszebb,
mi egyben a legrutabb,
nincs jó, meg jobb - csak legjobb,
mi egyben a leggonoszabb.
(Ha értetlenül hallod igémet,
vedd példának a részeget:
emlékszel rá, hogy mikor sokat ittál,
kettőt láttál az egy helyett?)
Két-két ellentét rejti előlünk
a nevezhetetlen lényeget.
Az Alkotó, meg a Romboló
nem léptek harcba sosem:
köztük, a két örök-egy között
összjáték áll, nem küzdelem
s a két szerető is délibáb csak,
a valóság: az egy-szerelem.
Szavamat hallgasd három füllel,
mert két fül számára puszta hab:
amit mondok, a legigazabb
és egyben a leghazugabb. -
Idők gyomrában merev arccal
elhallgat Simeon, a pap.