Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 7. szám
Édes lány, soraid kérdik a sorsomat.
Lompos, vén kutyaként kullog az életem,
sok verset faragok, jó nagyot alszom és
halk még szívdobogásom is.
Perjét égetek és nézem a lángokat
s míg habzó levet ont s pattog a perjeszár,
emléked kusza füst lepleivel lebeg
könnyű árnnyal a réteken.