Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 6. szám

ÁRKÁDIA

Ha valaki eddig nem tudta, hogy kicsoda, vagy milyen is volt az az igazi Ady, az megtudhatja egy csaknem négyszázoldalas könyvből, melyből legalább 400×6 = 2400 Árkádiába kívánkozó csodabogarat lehet gyűjteni:

1. «... Amikor Ady kezd pódium nélkül maradni a magyar feudalizmus ellen kicsorduló ostoros verseivel.»

2. «Ady is érezte, hogy úgy tudja csak elmélyíteni maga alatt a talajt, ha...».

3. «Még lidérces éjszakáinak félelmetes rebbenetei viaskodtatják önmagával és istenével,...»

4. «... most már pozitíven rámutat a magyar lélek determináltságának okaira...»

5. «Idáig elkendőzött hazát írtak a költők.»

6. És most Párisban mély, gyökereiből jövő lázongása a darabont-elszigeteltségében bátor radikalizmussá acélosodik és elér a proletárokig.»

(Bölöni György, Az igazi Ady).

Kacérkodás a «kacérkodik» igével:

1. «A felsorolás teljessége kedvéért meg kell még emlékezni a szocialista eszmékkel és körökkel kacérkodó költőkről a Nyugat fiatal gárdájáról: Illyés Gyula, József Attila, Zelk Zoltán és Radnóti Miklós, továbbá a nem nyugatos, vadregényes ifjú: Sértő Kálmán. Nagy Lajos, a kíváló novellista ugyancsak ide tartozik.» (Világirodalmi Szemle, A mai magyar irodalom).

2. Aragon «néha az unalmassággal kacérkodva rajzolja föl egy visszataszítóan erkölcsnélküli... burzsoázia hamis fényű körképét.»

(Világirodalmi Szemle, Bázeli Harangok).

Amikor a publicista jobban szereti a bécsiszeletet, mint a vasrudat:

«Nem mondom, hogy a Szász Zoltán-féle logikai vasszerkezetben minden rúd és minden csavar tökéletesen inyem szerint való.»

(Toll, Gyökérről és egyebekről, írta Ignotus Pál).

Bözsivel érdemes lenne megismerkedni:

«Bözsi a Váci-út végén lakott és szép volt, mint egy kapásgól.»

Továbbá:

«Bözsi nem csak szép volt, mint egy kapásgól, de okos is volt, mint egy meredek passz.»

(Nemzeti Sport, Bözsi című novella vagy mi).

«Amikor feljebbvalónk hív meg... Ebben az esetben kell a legjobban vigyázni a helyes viselkedésre. Mondjuk, valami jubileum, vagy más ünnepélyes alkalomból az alkalmazottat a főnök meghívja nyolcszobás lakásába, vagy villájába. Feltétlenül pontosan kell megjelenni, de ezt nem szabad túlozni és akár csak egyetlen pillanattal is korábban ott lenni, mert a főnökök rendesen csak az utolsó pillanatra készülnek el az öltözködésükkel. De még ennél is fontosabb, hogy a önök feleségével ne konkurráljon az alkalmazott felesége, a legutolsó divat és ékszerek terén. Mert akkor feltétlenül azt fogja mondani férjének: Úgy látom, te még mindig nagyon jól fizeted alkalmazottaidat!»

(Magyar Uriasszonyok Lapja, Néhány jó tanács a társasági életben).

Tudni kell, hogy a szerző - a sakkrovatvezető - R. Casier nevű franciával, történetesen roueni franciával, játszott egy levelezési játszmát. A játszma elemzését közli. Ellenfele 46-ik lépése után így kommentálja a helyzetet:

«Belátván az egyenes út sívár kilátásait, megkíséreltem partneremet egy kis könnyelműségre rávenni. Áltattam magam azzal a közvéleménnyel, mely a franciákról, különösen pedig a roueniakról Bovaryné óta el van terjedve, és nem védtem meg a b gyalogot...»

(Budapesti Hirlap, Sakk, rovatvezető Nagy Géza).

Egy hirlapi cikk címe:

«Látogatás a kibicek eldorádójának bölcsőjénél.»

(Magyar Hirlap, 1935, május 12).

A kritikusok még jobban csinálják, mint az írók:

1. «Nyelvezete páratlan intenzitású, a szavakat eredeti és ezért sokszor erőszakoltnak ható értelmükben használja, de megalkuvás nélkül kihámozza őket abból a kliséből, amelybe igaz értelmük beleveszett.»

2. Szántó számára Dante nem az a földöntúli lény, amely csak a szférák hangján tud egy korty bort kérni és aki nem ismeri az emberek rossz szokását, hogy korog a gyomruk, hanem harcosan kiegyensúlyozatlan és ezért érdekes alak.»

(Prágai Magyar Hirlap, kritika Szántó György Aranyágacska című regényéről).