Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 6. szám

ILLYÉS GYULA: HEVERŐ

Jó lesz ez is, a csönd. Szabad
óráid csendülő szavát,
boldogan dörzsölve kezed
egyszer magadnak gyüjtheted,
mint zsugori az aranyát.

Szép ez a tavasz, szép ez a
vasárnap, ahogy estbe hull -
ahová nézel, mindenütt
minden levélen egy ezüst
perc reszket még zsákmányodul.

Mily gazdag egy nap, ha üres!
Mily erdő, műhely, gond nekem!
Reggel dallal lépek belé,
este úgy jövök kifelé
súlyos tervekkel terhesen.

Régtül remélt találkozás
már ott vár csak, hol ki se vár.
Legtöbbet akkor termelek,
ha munkátlanul heverek,
szemem, ha nem les úgy talál.

Barátaim, elhagytatok,
oh ne térjetek vissza még!
Hagyd te is kicsit, szerelem,
a drága űrt, mely melegen
véd, mosdat, régi gyermekét.

Bele kell fognom, érezem,
életem főművébe már.
Mosoly zárja le ajkamat,
ha megértem jutalmadat,
dúsgazdag, végtelen halál.