Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 6. szám · / · CS. SZABÓ LÁSZLÓ: BUDAPESTI MINIATÜRÖK

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: BUDAPESTI MINIATÜRÖK
Váci ucca

Néhány év előtt egy angol színésznő járt nálunk, Hogy tetszik Pest? kérdezték tőle fenyegető vendégszeretettel. Roppant érdekes váras, felelte a londoni nő, sohasem láttam másutt ennyi ráérő, életerős férfit Aznap délelőtt járt a Váci uccában s alig tudott betelni a csodával.

Bevallom, én máig csodájára járok. Az egyetemről rendszerint kiszöktem a Váci uccai kapuk alá, észrevétlenül megtapintottam a szertartásos egykedvűséggel s legényes rátartisággal ácsorgó urak ruháját: micsoda szövet! gondoltam áhítattal; máskor meg vastagnyelű angol ernyőjük csavarmenetét próbáltam utánozni az ernyőmön, vagy eláztattam a kalapomat, hogy karimája a benszülött sétálók elázott kalapkarimájához görbüljön. Hiába. A benszülött száz méterre elüt az álácsorgótól, aki az ősrégi szertartásba akar férkőzni. Mert a szertartásos séta ősrégi, száz évnél is öregebb. A tulajdonképpeni Váci ucca jelképesen egy szövetkereskedéssel kezdődik, melyet valamikor a Fehér Arszlánhoz cimeztek (a fehér oroszlán ma is a kirakatban áll) s egy ernyőbolttal végződik. Fejlődéstörténetében a forradalmak a bambuszbottól a csavart ernyőig, a szoros pepitanadrágtól a bő oxfordig vezettek. Mint Párizsban a rue St. Martin, Pesten a Váci ucca a forradalmak uccája, ahol a girardi legyőzte a cilindert, a panama a girardit, az arszlánt a ficsúr, a ficsúrt a jampec.

Csodálatosképpen Petőfi annakidején nem szerette a fajtájukat. Nyilván irántuk való utálatból fogadott Pálffy Alberttel, hogy kétkerekű talyigán végigtolatja magát az úri nép közt. Pálffy s Petőfi a Váci uccában sétáltak, meséli a szemtanu Degré, mikor Petőfi meglát egy targoncát. Mennyiért tólnád végig? kérdi Pálffytól. Ingyen, ha beleülsz, feleli Pálffy. Azzal Petőfi már bele is veti magát s a megrémült regényíróra kiált: tóljad hát!

Érthető aztán, hogy a Váci ucca korabeli fő-fő arszlánjával, Kuthyval, a finomtollú divatos íróval sem állhatták egymást. Kuthynak a Váci ucca egyik mellékuccájában volt legendásan rosszhírű legénylakása, ahol a boldogtalan nőket tüstént puhára főzték a bűnös heverők s a fullasztó parfőmillat. Mondd Sándor, kérdi egyszer a regényiró, szerettél már életedben nőt, hogy pénzedbe ne került volna? Hogyan, te Lajos, felelte a szemérmes Petőfi, szerettél-e már életedben nőt, hogy ne kerültél volna pénzébe? Mert ilyen szörnyűséget is feltett az arszlánokról!

Node ha ma látná, talán ő is megbékülne. Néha képzeletemben végigvezetem az elvarázsolt uccán. Szombat délután vagy karácsony szombatján, déltájban. A kalaposnő ajtaján a világoskék kilincs párizsi régiségboltokra emlékeztet s a bolt falait dedikált képek borítják, mint egy óriási színházi öltözőt. A cipőüzlet kirakatában a tüneményesen hosszú cipők csak arisztokratikusan megnyult lábfőre kívánkoznak. Odább egy kapualjban földöntúli szépségek fényképei félájultan önön nagyvilágiságuktól; férfiak tengerésztiszti sapkában, fiatal lányok művészi vonalvezetésű ajkakkal, mintha valamennyien a mitológia kedvencei volnának, korai halálra ítélve, hogy sírjuk fölé véshessék a görög búcsút: táncolt és tetszett. Az egészet üvegtetővel kellene beborítani. Szemere Bertalan Párizsból jövet városszépészeti szempontból már a mult század negyvenes éveiben ajánlotta, hogy építsünk ilyen üvegfolyosókat. Lajos Fülöp-féle passzázsokat. Tükrös üvegfolyosóvá kellene változtatni a Váci uccát, ahová sohasem süt nap; napfény helyett szőrmék, ékszerek, tükrök csillognak, mint abban a különös világban, amelyet az inyenc Baudelaire képzelt magának.

Idegenvezető sétánkat a hűség kedvéért az ucca valódi végén kezdjük. A Csarnoktól jövet csakhamar a Szerb uccához érünk, amelyben Vitkovics fogadta a felesége, egy szerb asszony házánál a századeleji magyar írókat. Ez a vendégszerető rác-magyar otthon volt a szétszórt magyar írók egyik első találkozóhelye: Kazinczy, Fáy, Horváth István, Kisfaludy Károly, Toldy s a szótlanul zavart Berzsenyi ültek asztala körül. Tovább a Sörház és Veress Pálné ucca közti házsor az Angol Kisasszonyok oldalán egy darab régi bécsi Josephstadt, amelyben még Beethoven és Schubert béreltek szobát. A saroktól az Eskü térig lépjünk ki szaporán, mert éjjel-nappal apró, nyúlós gömböcskék hullanak a fákról a kalapra, ahonnan megszáradva csakhamar lekaparhatók. Ez a Váci ucca természeti csodája. Jobbkézre a Kígyó ucca, háttérben a Ferences templommal ismét egy darab Bécs: belvárosi rész a Graben körül. Balkézre, körülbelül a piarista gimnázium helyén állt a régi városháza, tornyos, szép empire épület; a városház mögött az ősi piarista iskola, ahol Petőfi tanult. Elhagyva a találó nevű Párizsi és Régipósta uccát, a Kristóf tér sarkán hiába keressük az óriási Kristóf-szobrot, amely alatt Nagy Ignác idejében az öreg gavallérok nézegették a nőket. Balkézre volt a Hét Választófejedelemhez címzett híres fogadó. Táncterme, a századeleji Pest legnagyobb «szálája» ma pontosan a Corso mozi nézőtere. Pár lépéssel utunk végéhez: a Magyarországon született főhercegnőről nevezett Gizella térre, ma Vörösmarty térre jutunk. Közepén a Szózat szerzője szemközt ül a hajdani német színház helyével. Mert a pesti korzó egy német színháznál végződött, amely - szimbolikusan - a reformkor izzó éveiben égett le. A színház a város akkori dísze volt, a teret is Szinház térnek hívták. Gyakran látta vendégül a magyar színészeket. A vendégek eleinte darab híján Kotzebue Inkáit meg Indiánjait adták mentében s huszáros hajtinccsel. Egy osztrák utazó, aki ezt látta s feljegyezte, nézett is nagyot a néprajzi csodán.

Rézsutt szemközt a serdülő, milleniumi Pest mondain cukrászdája. Az ajtón most lép ki egy öreg dáma, aranyláncon csüngő szemüvegét fölemeli és int a kocsijának. Ezelőtt negyven éve ő volt a legszebb asszony a kocsikorzón. A cukrászda előtt kezdődik a pestiek egykori kedvenc játékszere: a Gerbeaud-Gundel vasút, ahogy Vázsonyi a földalattit hívta. Ezen utaztak a pestiek Gundelhoz vacsorázni, nézni az épülő milleniumi emléket s ki a ligetbe, ahol fehér talapzatán Rudolf trónörökös szarvasra les és Bartha Miklós dörög az átkos közös ügyek ellen. Mert a halottak, mint a könyvek, megférnek egymással.