Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 6. szám
Erdő, erdő, kerek erdő, jaj de nagyon messze van,
három napja, három éje arra futok hazátlan.
Régi ének fülemben,
vándorbot a kezemben,
megvédhet-e, megölhet-e, megválthat-e szerelmem?
Vasbocskorom elszakadt már, rég eltörött a lábam,
nem élhetek megkötözve, mozdulatlan varázsban.
Soha el nem fáradok,
magam elől szaladok,
kit lassudan őrölgetnek az egyforma hónapok.
Akkor már a kerek erdő, akármilyen messze is,
közelebb van a városnál, bárha ebben élek is.
Észnélküli harcokban,
erdőn szállok szárnyatlan.
Közepében, közepében két rozmaring bokor van.