Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 4. szám
ÁRKÁDIA
Amikor a végtelen nagyság aránylag igen kis helyen elfér:
«Elsősorban is a mi turáni jogunk és szent kötelességünk, hogy akkora világnagyságot többé ne tartsunk véka alatt...»
(Koszorú, Pekár Gyula előszava az Attilához)
Egy cikk közepén:
«Herczeg Ferenc ünneplése... országos nagy esemény lett... a székesfőváros Kazinczy-érembizottsága egyhangúan neki ítélte az első Kazinczy-érmet.»
A cikk végén:
«Pintér Jenőt, Társaságunk rendes tagját, aki... a székesfőváros újonnan alapított Kazinczy-érmének bírálóbizottsága is odaítélte neki az irodalomtörténeti érmet. Első ténye volt ez, Pintér az első jutalmazottja».
(Koszorú: Kitüntetés, elismerés)
A hét főbűn közül a nyolcadik:
«Dr. Németh László neve nem ismeretlen az újabb magyar irodalomban... Hogy hol kezdte irodalmi munkásságát, arra misem jellemzőbb, mint az, hogy nemrégiben Baumgarten-díjjal is kitüntették.»
(Koszorú: Halló Rádió Budapest című cikk)
Hol van a legtöbb patkány?:
«Reggelig tényleg sok patkány volt. Ennyi csak az eltitkolt szegény emberi sorsok bús ezeregy meséjében lehet.»
(Társadalmunk, Sértő Kálmán naplója)
Szép állat az asszonyi állat, szép és veszedelmes:
«Az utcán utánam néztek ezek a Rózsa Sándor szemeinél veszedelmesebb szemű pesti nők».
(Ugyancsak Sértő Kálmán naplója)
Ugyan hogy csinálta ezt Savonarola?:
«Fra Girolamo (Savonarola) szünetet tartott, pillantását és kitárt karjait körülhordozta a Dóm sötét és óriási terében, balról kezdte, amerre felé balkeze tárva volt az arrafelé nyíló kereszthajóban tolongókon, azután azokra nézett, akik a kupola alatt s a bronzkapuig nyíló főhajóban szorongtak, azután belenézett az ugyanígy megtelt másik kereszthajóba amely felé jobbkeze mutatott lebegve.»
(Ijjas Antal, Mirandola fordulása, regény, Nemzeti Újság)
Milyen kunsztstükköt tudott még Savonarola csinálni a kezével?
«Ekkor a barát (Savonarola) újra szétterjesztette tenyereit és ismét mintegy levegőbe feszítve függött a tömeg feje felett, két ökle a harag és a veszély csészéjeként meredve mozdulatlanúl a Mediciek sorsa fölé.»
(Ugyanaz az író, ugyanaz a mű)
Mit tudott még a kéz, sőt mit tudtak a patakok?:
«S ekkor a széttárt tenyerekből újra megeredtek a harag patakjai és végigostorozták valamennyit.»
(Ugyanaz az író, ugyanaz a mű)
Ahol a fajfentartást az ökör végzi;
«Megvédik a kihalástól a monrus-ökröket» (monrus? talán: mosusz?), «A dán Természettörténelmi Társaság legutóbbi űlésén Mikkelsen Ejnar újra felhívta a világ figyelmét arra, hogy a monrus(?)-ökröket a kipusztulás veszedelme fenyegeti.» «Javaslatot terjesztett be, hogy Grönland keleti partját a monrusökrök számára abszolút védett helynek jelentsék ki s tiltsák meg a borjúk fogását és kivitelét.»
És mi történjék a bikákkal s a tehenekkel?
(Magyarság, ismeretterjesztő hír)
Ne keresd hát a pálmafák dagályát, Hol bus nadir kéjjel sóhajtva száll, Keresd oázban Mohammed szakállát! Íme:
«Nálunk hiányzik a hirdető munkás (hirdető munkás-író) kollektív vállaló szerepe, hiányzik a forradalmi öntudat, mert hiányzik az a nagy élmény, ami már nem individualisztikus döbbenet, de atmoszférikus kollektiv élmény kivédhetetlen, tagadhatatlan, mint a levegő, melyet csak életre-halálra lehet vállalni és mely ép azért konzekvenciális fészűltségű, tehát: meggyőző meggyőződés, dokumentumerejű, törvényerejű Meggyőződés és nem tendencia, hogy a tagadók másik vádját is elintézzük.»