Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 4. szám
kerékcsapáson követem én is,
Már-már a csúcsra ér a keréknyom
mint két testvér, kit más-más irányba
melyikre lépjek, - amelyik le, vagy
Haragra gyújt: - csak nem torpanok meg
néhány ugrás még s már is elérem
gondolok egyet: - hanyattfekszem majd, -
S amint heverve nézem a borús
lassan behullnak sárguló, fonnyadt
ott van, míg le nem fújja forró szám
Aztán mellemre húllnak a tölgyfa
s szívemnél csörögnek mint a halál
hamar támad egy bolondos, őszi
hulljon a lomb csak, zizzenésére
úgy fekszem itt fönn, a hegytetőn majd
szemem lehúnyom s két karomat is
Halálos csend lesz. - Szinte hallom a
csatornáin a földbe lefutni
alig érzem, hogy kezemfején kis
gyűléseznek, mert nagy gyanu támadt,
körme a sötét avar alatt is
próbát vesz rajtam s hitvány csápjával
Szisszentem egyet: jobb lesz ha mindjárt
felugrottam hát s fejembe nyomtam
de én csak vígan daloltam, szinte
zengett bele s mint jókedvű faun ha
repültem haza, nem törődve, hogy