Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 4. szám
az Ondova vize mosott erőssé,
hol a rozs arany koronája koszorúzza a partot.
Itt lestem a csivittes szárnyú fecskemadár
gyors ki-beröptét éhes csőrű fiához.
Távolban kéklett a hegy...
Hátáról vadak és álmok szálltak le éjjel:
a röfögő vadkan hozta fűszerszagát
s a szarvastehén hímért epedő nyögését.
A sasnak borongó árnya is onnan eredvén
súrolta iszapos tükrét a völgyi folyónak.
Túlnan tengeri lengeti bajszát a szélben,
burgonya tátja nedves ajkú virágit,
a kasza eljárja toborzó táncát s ütemre
boldogul rendre a betelt szemű kalász.
Szerelem itt lelt: kakukfű kékjén, hűs avaron
elébe hulltam, mint élet a kasza elé.
Most érett a tájék köröttem: imára kulcsolt kalásszal
keresztbe épült a kéve, pihennek a fészkek,
s a láncfű bóbitája úszik a légben,
játszi fehér evezővel szelve a szellöt.
Őszülök immár: de mindenik estém kicsalja
az égi pásztra a kövér csillagokat.