Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 3. szám · / · KÜLFÖLD

B. M.: To be or not to be

Rendkívül érdekes W. J. Lawrence cikke a londoni Life and Lettersben Hamlet monológjáról. Nem kisebb dolog van itt szóban, mint hogy Hamlet híres monológja, a Lenni vagy nem lenni kezdetű, azon a helyen, ahol áll, alkalmasint csak színpadi betoldás és semmiesetre sem lehet a költő intenciója szerint való eredeti szöveg. Csakugyan, Hamlet nem egy olvasóját meglepte már, mennyire nem illik ez a gyönyörű monológ a helyhez és helyzethez. A cselekmény legizgalmasabb fordulatának küszöbén Hamlet hosszú töprengésbe merül. Nem az általa előkészített csel lehetőségein és következményein tűnödik, amelynek kockájára mindent föltett - nem, ő az öngyilkosság kérdését veti föl, szinte akadémikusan. Megfontolja a mellette és ellene szóló érveket, csak éppen azt nem, ami helyzetéhez és személyéhez illenék, hogy egy vállalt feladat, egy teljesítésre váró szent kötelesség köti még e földhöz (vagy hogy attól akarna menekülni). Töprengése tele van filozófiai kételyekkel a másvilág létét illetőleg, holott csak nemrég találkozott atyja szellemével. Ez a találkozás fölforgatta egész lényét és életét; de erre a találkozásra sincs célzás a monológban. Sőt minden úgy hangzik, mintha az meg sem történt volna, s Hamlet ugyanott állna, ahol akkor állt (két hónappal előbb), mikor első monológját mondta el, amely ugyanerről a témáról szól és így kezdődik: «Óh, hogy nem olvad, nem higul s enyész...»

Éppen az is, hogy már volt egy monológ, amely ugyanerről a témáról szólt, s amely azon a korábbi ponton a helyzet és a karakter által tökéletesen indokoltnak is hat, éppen ez is gyanússá teszi a «nagy» monológot, mint egy rossz helyen való ismétlődést. A Hamlet szövege, úgylátszik, nehezen elégítette ki költőjét. Mindenesetre lassan találta meg végső formáját, s az első kiadások bizonyos hullámzást mutatnak. Az u. n. első kvartóban (mely különben elég zagyva), e nagy monológ csakugyan a drámának egy jóval előbbi helyén olvasható. Minden jel arra vall, hogy az ős-szövegben még a szellemjelenés előtt kellett állnia; így kap csak értelmet a «nem-ismert tartomány, honnét nem tér meg utazó». Lawrence feltevése szerint a monológ eredeti helye pontosan ugyanaz volt, ahol ma a hasontémájú első monológ áll. Eredetileg a Lenni vagy nem lenni állott itt: a költő azonban elvetette és mást írt helyébe.

Miért vetette el? Nyilván, mert nem találta alkalmasnak. A To be or not to be remek lírai költemény; de nem Hamletet fejezi ki, hanem Shakespearet. Hamlet, a királyfi, érezte valaha «a hivatalnok packázásait»? Aligha; de Shakespeare bizonnyal érezte. A nagy monológ azok közé a ritka shakespearei helyek közé tartozik, ahol a költő maga szólal meg a hős ajkain át. Shakespeare - épp ezért - elvetette és újat írt helyette, mely tökéletesen a hős helyzetéhez és jelleméhez simul, s melyben egyetlen szó sem árulja el a költőt.

Valószínű azonban, hogy a színész nem szívesen mondott le a nagyszerű szavalmányról, mely talán az első előadások legsikeresebb pontjainak egyike volt. Így kerülhetett a monológ vissza a darabba egy másik helyen, ahol éppen beilleszthető volt, s ahol jelenlétét voltakép semmi sem igazolja. A Hamletben tehát igazában kétszer szerepel ugyanaz a monológ, két különböző formában: a végleges alak mellett visszakerült az első forma is. A dráma ily módon maradt ránk: ma már ezen nem lehet és nem is szabad segíteni.