Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 1. szám · / · KÜLFÖLD

Az író anyagi helyzetéről

nemcsak nálunk folynak viták. Most kerültek napfényre Lamartine ama levelei, amelyekben eladósodva s aláírásokat gyüjtve Amerikát próbálja fantasztikus terveibe belevonni; s ezekhez a levelekhez fűzi Marcel Prévost a mai helyzetre vonatkozó megjegyzéseit. Szerinte az írómesterség sose jelentett vagyonszerzési módot; viszont a mai állapot - legalább is Franciaországban - sok tekintetben jobb a réginél. Párisban például egy háromszázestés darab, egy ötvenezerpéldányos regény, egy százezerfrankos filmtéma nem tartozik ma sem a ritkaságok közé. Amellett az ujságok egyenesen keresik a kéziratokat, ami, igaz, a könyv rovására s a magasabb irodalom határozott kárára történik; s Prévost ki is mondja nyiltan, hogy a francia átlagregényt minőségben a zsurnalizmus süllyeszti le. Ha egy mai Lamartine hirtelenében tönkremenne, Prévost szerint nem kéne néki Amerika segítségéért esedezni; bármely lap hozná a verseit, magas előleget adva egy megírandó regényére, «lekötné» ifjúkori emlékeit, esetleg, rendes fizetéssel, kritikai rovatot ajánlna néki. Mindez még nem jelenti azt, hogy az írói pálya jól fizet; de legalább a válságnak megvan az a jó oldala, hogy a hamis hivatásokat - amelyeket sokszor csak a kereset reménye csábít - távoltartja az irodalomtól... (Revue de France, dec.)