Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 1. szám · / · KÜLFÖLD

Várjuk az orosz Proustot!

Az orosz irodalmi kongresszus hullámai még ma is csapkodnak: bizonyság rá az a heves vita, amely az orosz Karl Radek és a Tharaud-testvérek közt tört ki és amelybe nemrégiben François Mauriac is beleavatkozott. Míg egyrészt helyreigazítja Tharaud-ékat, akik azt kifogásolják Proustnál, hogy alakjai és históriái nem emelkednek felül a közepességen s eszükbe hozza, hogy bármilyen ember s bármily környezet sugallhat remekműveket, teljesen függetlenül attól, hogy milyen a társadalmi vagy az erkölcsi értékük, - a mai orosz társadalom irodalmi létjogosultságát a még ezután várható «orosz Prousttól» teszi függővé. Az utazók, Mauriac szerint, semmit se láttak, azaz hogy csak láttak; egy nagy regényírónak kell jönni, hogy megmutassa az új orosz élet arcát. Ennek a «Proustnak» minden érdekes lesz, kivéve a szokványost és a hivatalost; nagy művében nem vet majd meg semmit, egyedül a jelszavakat; s egyetlen elve az a szabály lesz, amit Gide az Immoraliste elején állít: «Nem törekedtem bizonyításra, hanem jó képre s kellő megvilágításra. (Nouveltes Littéraires, dec. 8.)