Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 1. szám · / · KÜLFÖLD

Svájci irodalom

Most ünneplik Albert Steffen ötvenedik születésnapját, - azét az Albert Steffenét, aki talán Spitteler óta a svájci német idealizmus legnemesebb, legjellegzetesebb képviselője. Ma már több mint huszonöt éve, hogy első nagy regénye, «Ott, Werelsche und Alois», három fiatal rajongónak ez a különös Bildungsroman-ja megjelent. Akkor, még a háború előtt, úgy néztek rá, mint a svájci Dosztojevszkijre s tőle várták Gotthelf és Keller után, a svájci regény új virágzását. De Steffen, mint nem egy kortársa, az antropozófus Rudolf Steiner közvetlen hatása alá került; a regényírást abbahagyta, verseket és drámákat ír inkább ma is, s mestere halála óta ő vezeti az antropozófusok intézetét, a Basel melletti Gotheanumot. Ma még inkább próféta, mint író; de pár regényét, néhány szép versét a profánok is élvezettel olvashatják - s így, amint van, szép példája annak a mélyebb, misztikusabb Svájcnak, amelyet az idegenek, a hotelok és a szép kilátók miatt, csökönyösen nem akarnak észrevenni...