Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 1. szám · / · FIGYELŐ

Kardos László: KISEBB BIRÁLATOK

Nádas Sándor: A redakció lánya (Regény). A cím nem jó. Azt a hitet kelti, hogy az író egy leány történetét írta meg, holott inkább mondhatnók: «egy híres riporter emlékeit». Ez a leány különben is csak arra kellett, hogy regénnyé sűritse a széthulló riportokat; a főhőssel szőtt flörtje-szerelme volna a regényszerkezet gerincoszlopa. A naiv művészi ambició kissé elfélszegíti az egyébként oly blazirt mozgású szerzőt, akinek féllába ezúttal ott rekedt a műfaj csapdájában. Pedig kitünő kvalitásai vannak. Világlátásának őszinteségében, a stílus vállalt ordináréságában, a mesealakítás józan szimplaságában nemesség lappang, amelyet sok kétes mélységnél, handabandázó szépelgésnél és szemfényvesztő mesebonyolításnál többre tartunk. Földszintes íráskultúra ez, nem kapaszkodik az emeletre, inkább a pince felé húzódik, s így marad fölötte a saját igényének. Selejtes, de nem ízetlen zughumora is oly póztalanul, hangsúlytalanul jelentkezik, hogy szinte mindig hat. És - last but not least - van a könyvnek egyfajta tárgyi érdekessége, amely már magában is siker. A memoárok sikere ez. Általában ez a könyv ott jó, ahol riport, pletyka, kávéházi-vicc.

Hamvas H. Sándor: Budapest, Szövetség-utca 17/b. (Regény.) Ez az újabb technikájú regény két részre oszlik. Az első rész egy szegényeklakta, szomorú bérkaszárnya téli életét mutatja meg, fejezetenkint más-más lakásba vetve kutató sugarakat, a második rész ugyanezt a képsort adja júliusi változatban. A nagy türelemmel s naturalista tüzetességgel festegetett, nyomasztó jelenetek roppant tömege (csupa éhezés, betegség, acsarkodás, verekedés) kissé kimeríti az olvasót. Felére redukálva sokat nyerne a könyv hatóerőben. De így is fel tudja költeni a bús proletár-kas beteg, reménytelen zsongásának eleven képzetét.

Körmendi Zoltán: Tükörcserepek. (Novellák.) A kötetnek csaknem minden novellájában akad valami jele a tehetségnek, igazán jó darabot azonban egyet sem találunk. E merész politikai célzásokkal megtűzdelt, semmikép sem érdektelen írások egy-egy ponton szerencsétlenül megrekednek, kifakulnak, elfulladnak. Az író bátorsága kétségbevonhatatlan, de félő, hogy meg-megcsillanó tehetségét egyfelől a zsurnalisztikus témakezelésre való hajlamossága, másfelől a «tendencia» örökös kényszere öli el.

Gellér Gyula: Séták a föld körül. Szerző egy bizonyos Sylvius álarca mögött peripatetikus viták formájában fejti ki nézeteit kapitalizmusról, marxizmusról. Vitázó társai, Bourrel, a vénülő költő, Dupont, a kommunista tanár és Delporte, a nemesen gondolkodó gyáros, igyekvő ellenállással, de siker nélkül viszik a harcot és sorra meghódolnak Sylvius társadalomtudományi érveinek. Ezeknek az érveknek a középpontjában a földmagántulajdon megszüntetésének már ismert gondolata áll, amitől Sylvius bizton reméli egy boldogabb individualista-kapitalista kor eljöttét. A teória érdemleges bírálatát szociológusoknak engedve át, készséggel megállapíthatjuk, hogy a könyv, ha bőbeszédűen is, de kellemesen, sok ötlettel bontja ki tételeit. Vitázó partnerekül azonban keményebb legényeket is választhatott volna Sylvius.