Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 1. szám · / · WEÖRES SÁNDOR: HAT VERS

WEÖRES SÁNDOR: HAT VERS
SZENT IVÁN HAVA

Lassu tüzzel guruló Nap,
gabonával vemhes hónap
templomában áldozópap!

Mit tudsz a tünő örömről,
ami a rügyön dörömböl,
hőt-hűst váltó légbe bömböl?

Vasárnap van: ládd, a réten
lányok kergülnek középen,
mint a hattyuk, habfehéren.

Melleikben lángok laknak.
Hogy mit kapnak, hogy mit adnak,
meg se kérdik. Igy mulatnak.

Áldd meg őket, bizsergető
arany-korbács, nedv-kergető
legmagasabb égi tető!

Csókold hajról-hajra őket
s a lócán a vén ülőket
és a tarka temetőket.

Pondró ébred zöld ereken,
görnyedt ember bottal megyen,
csontváz kattog fönn a hegyen.

Lompos farku szél csatangol,
por-gubát varr, ágat hangol.
Tej csordul a nagyharangból.

Örök éjü forró csónak,
élettelen! maradj jónak,
kötözőnek, oldozónak.