Nyugat · / · 1935 · / ·
minden reggel nagy tervekkel indulok utamra
s minden ucca messze visz, elsodor, széthasit.
és esténként fáradtan, szomoruan
nézem röptét a szabad madaraknak.
életbe maradjon, hogy életbe maradjanak
nőim, gyerekeim: mindenki, ki szivemhez nőtt.
Igy veszik ki belőlem lassanként minden szeretet.
s mily keveset tehettem.
Este van és nézem a szabad madarakat
messze repülnek,
este van és nézem a boldog fákat, mily mozdulatlan
állnak a boruló ég árnyai alatt
s én tettre vagyok kárhoztatva, tettre a tehetetlen.
s megszünik minden mozdulatom
s megtudom,
hogy a madarak röptét s a fák nyugodalmát
szemem nem hiába kereste.
életem, eredj! -
Fákkal, madarakkal, az egész világgal
csak igy leszel egy.