Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 1. szám · / · CS. SZABÓ LÁSZLÓ: HÉT NAP PÁRIZSBAN

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: HÉT NAP PÁRIZSBAN
Úti kalauz felnőttek részére
HETEDIK DÉLELŐTT

Monológ a Pčre Lachaiseben.

Az utolsó délelőttre szabadságolom. Vándorlás közben kalaposok, keztyűsök, szabónők címét jegyezte föl, ruháktól, fehérneműktől, illatszerektől kell búcsúznia. Viszontlátásra délután a Concorde téren.

Azalatt kimegyek a Pčre Lachaise temetőbe, a Monument des Fédérés elé. Nagy csönd van a kertben: a puskaropogás, mely hatvanhárom év előtt e fal tövében a párizsi felkelők mellén visszhangzott, rég eloszlott a levegőben. A halottak szellemvállára lépek, nézem a jövő tájait s viaszos arcuk felett kérdem: kinek a vére váltja meg végre a földi békét? Előre tudom, hogy nem felelnek vissza a sírból. Lassan bekerít a fél-igazságok rettentő falkája s ifjúságom volt mintaképei: a halottak, eltompulva nézik a hajszát az örökkévalóságból, mint a sötét jobbágyok a vetéspusztító vadászatot. Fülemig ugrálnak, bokámat harapják az egy napos igazságok s ha szétloccsantom vékony koponyájukat, egy helyébe tíz nő. Változzak én is kutyává? Inkább egyedül maradok.

A harc ismét magánügy, mint a középkorban s talán megéri, hogy egyedül álljuk. A hasznos ember, aki segíteni akar fajtáján, népén vagy testvérein: taktikázzon s jusson be úgy az ellenséges várba, mint a bámészkodó, fegyverüket rejtő janicsárok Budába. De akit megszállt az igazság szörnyű magánya s kürtökkel álmodik, amelyek a protestáns csatatereken protestálva zúgtak a protestáns holttestek fölött: maradjon egyedül a taktikus kortársak s fedezékbe bújt fanatikusok közt, akik a napos oldalon protestálnak. Egy pillanatra elfelejtem a képzelt asszonyt, akit magammal hoztam: de jó, hogy nincs tűzhelyem, fohászkodom magamban, s hálát adok, hogy sem magam, sem más kényelméért nem lettem áruló. Nem az a hős, aki lázad, hanem aki elég erős a magányra!

Mint a kutya silány házában,
legeslegutolsó a családban,
kiverten és sárral dobáltan
és mégis hiven és bátran
kiált egyedül s határban
fázva és szeleknek kitártan:
amit kiáltok, úgy kiáltom...

Amerre nézek: csupa hasznos ember, mind jót akar s mind gyarlón cselekszik. A boldogtalan felkelők emlékfalánál kérlek, adj Uram erőt, hogy tovább is csak álmodozzam, mint vak szolgád, akiről Milton beszél.