Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 23-24. szám
Lélekbúvárnak való feladat annak a kielemzése, hogy hogyan jutott el Hegedüs Loránt, a léleknek milyen földalatti tárnáin, milyen homályokon és fényeken, milyen önmagához vivő útvesztőkön keresztül ahhoz a magisztrális témához, amit úgy neveznek: Kossuth Lajos. Hiszen minden igaz írás útleírás, egy zarándokút leírása önmagunkhoz; de amíg szerzőnknek Széchenyi tanulmányában ezek az utak szinte baedeckeri pontossággal rajzolódnak ki előttünk - Széchenyi tragédiájától Hegedüs Loránt áldozatos éjszakájáig; amíg ott valahogy magától tárul elénk a lélek, mely önismertetésével és vallomásaival, önlelkéhez mívelt kulcsával rányitni próbál - és sikeresen - Széchenyi életének titkára, addig a Kossuth-tanulmányban már nehezebb megtalálni azt a lélekbeli titkos utat, mely Hegedüs Lorántot a Kossuth-témához sodorta és pedig ugyanazzal a teremtőképes érdeklődéssel, majdnem azt mondottam: megszállottsággal, mint annak idején Széchenyi István alakja felé. Aki ismeri Hegedüs Loránt lírával teljes írásait, de aki általában tudja, hogy az «impassibilité» az lehet stílusparancs, de az írás maga az örökös provokálása és megsértése ennek a parancsnak és Stendhal «országútján halad keresztül, - az tisztában lehet azzal is, hogy Hegedüs Loránt nem hideg kieszelések révén jutott el a Kossuth-témához, nem is a Széchenyi tanulmányok szükségszerű kiteljesítésekép, hanem hogy az írót valami komoly lelki kapcsolat, bensőséges életének valamely emlékezetes eseménye, valamely ígéretes álma, vagy komoly balsikere, komor válsága eszméltette rá a Kossuth-legendára. Lehet, hogy Kossuthnak anyjához való érdekes viszonyában kell keresnünk a titok nyitját, lehet, hogy a Hegedüssel rokon Jókai szellemben, melynek teremtő világában inkább élnek meg s növekszenek legendássá a Kossuth dimenziójú alakok, mint a Széchenyi tragikumuak, - lehet, hogy ezúttal ez vonzotta ellenállhatatlanul Hegedüs Lorántot, lehet, hogy Hegedüs Lorántot a napi és pártkérdéseken felültornyosuló politikai meggyőződéseinek ideáljait félrevető mai magyar politika vitte e nemes témához, de annyi bizonyosnak látszik, hogy vannak itt valamely titkosabb kapcsolatok és mi csak elnézést kérünk a Nyugat olvasóitól, hogy ezt így egyszerűen megállapítjuk, anélkül, hogy e kapcsolatok érdekes útjait fölfedni tudnók.
Ha nem így volna, ha a leglelkéből szakadt Széchenyi téma után Hegedüs Loránt egyszerűen pipaszó mellett szánta volna el magát a Kossuth-tanulmány megírására, ha könyve anyagát pusztán levéltárakból, monografiákból, emlékiratokból stb. oknyomozó lelkiismeretességgel és hűvös kritikával hordotta volna össze és dolgozta volna fel, akkor is - aránylag szegény Kossuth-irodalmunkban - bizonnyal jeleset produkált volna, de nem tudta volna olyan izgatóan útjára indítani, olyan igazán életessé alakítani, a magyarság sorsába olyan vérzőn beállítani Kossuth alakját, mint ahogy ebben a könyvében megművelte. Ahoz, hogy Kossuth alakja így álljon előttünk, legendásan de a szokványlegendából, retorikai szólamokból - önnön szólamaiból is kiemelve, hősként, de szépségeken és gyarlóságokon keresztül emberré magasztosítva, példaként, akinek nagyszerű okosságához és tévedéseihez ma is tanulni járhatunk - s ma inkább, mint valaha, ahoz egyedül a céhbeli jótulajdonságok nem elégségesek; ahoz szükséges a témához való misztikus kapcsolat és szükséges az a víziós erő és alakítani tudás, mely Hegedüs Lorántnál már Széchenyi-könyvében megnyilatkozott s mely új könyvében még nagyobb csodát művel. Nagyobb csodát azért, mert Széchenyi élete érdekesebbnek tűnt fel előttünk, emberi vonatkozásokban gazdagabbnak, mélységeiben örvénylőbbnek, mint Kossuth élete; s íme, ahogy Hegedüs Loránt tolla nyomán most megelevenedik előttünk Kossuth alakja, ahogy kilép a hőséposz kereteiből s mint egy nagyszerű drámának protagonistája emberként küzd, keres, téved, akar, szenved előttünk - emberként és némely ritka pillanatban emberfeletti emberként -, ahogy ezt Hegedüs művében mindig a lényeget adva megműveli: Kossuth Lajos alakja emberi figurája iránt legalább olyan érdeklődést kelt, mint Széchenyi Istváné iránt.
A lényegest adja Kossuth Lajos életéből. Amikor - mingyárt tanulmánya elején - arról a három esztendőről ír, melyet Kossuth Lajos a Törvényhatósági Tudósítások miatt a börtönben töltött. «Három év! Lélekfordító, jövendőt-vető három esztendeje a Magyar Sorsnak! A Történelem most jár körül ólomöntő varázskanalával és kimintáz embert és nemzetet. E börtöni csöndesség három esztendeje alatt kialakul Kossuth. De nem egy, hanem két Kossuth Lajos alakul ki: köztük van a börtön fala s e fal többé sohasem tud eltűnni, hasztalan jár hazát és messze világot, békét, harcot vagy halálos összeesküvést a mi hősünk. Az egyik Kossuth megépül a börtönben: a tömlöc mélyén önmagába mélyül s összekovácsolja mindörökre egész lelki állványzatát. A másik Kossuthot a tőle elszakított nép formálja ki magának, mely megkezdi a legendaszövést a börtön körül. Valahányszor ez a két Kossuth összeér, oly lobbanás cikázik át a világon, mint mikor az ég villamossága egymásra dördül. Valamennyiszer nem találja meg egymást ez a két Kossuth: csillagok hullása következik reánk.» A lényegest adva mintázza meg Hegedüs Kossuth alakját. A lényeget tapintja ki Széchenyinek Kossuth-hoz való viszonyában, akit Széchenyi már a negyvenes évek elején robespierre-i jelzővel illetett, mikor ez az arisztokráciára az ismert «nélkületek, sőt ellenetek» szónoki fordulatával támadt. «Ki érzi ki ebből a sikolyból - kérdi Hegedüs - a forradalom hangját? Kossuth erre nem tud válaszolni. Nem érzik azt így sem a rajongói, sem ellenségei. Csak egyetlen ember tud erre választ adni, csak egyetlen érzi meg ebben az elhullatott parázsszavakban a forradalmi lángot, akinek lelke mélyén eltitkolva s most már mesterségesen legyűrve ott ég s perzsel a lázadás szikrája. Ez az egyetlen ember: gróf Széchenyi István. Mert ő önmagában ismerte meg a rejtett forradalmat, azért birkózik most vele Kossuthban. Azt hiszik, hogy rögeszmét hajszol s rémeket lát, pedig forradalmi szikrája ez ott Kossuthban s az új lázadó elleni küzdés a saját emésztő tragikuma.» S milyen lényeges és meggyőző Hegedüsnek az a megállapítása, hogy egész a világháborúig történetírók milyen kevéssé tudtak belepillantani Kossuth élete mélységeibe, mert «valamennyien a 67 és 48 küzdelmeiből, sőt pártállásaiból nézték nemcsak a történéseket, hanem magukat azokat a lelkeket, kik abba a közjogi faragott keretbe époly kevéssé fértek bele, mint ahogy Michelangelo sixtini óriási falfestményét nem lehet darabokra szabdalni». És megkapjuk nála a krimi háború titkának megfejtését, valósággal a psychologiai dogmatikáját annak a feltünő világtörténelmi ténynek, hogy mért nem támogatták a Világosnál hálára kötelezett Habsburgok Oroszországot a krimi háborúban. Kossuth emberfelettivé nőtt alakja gátolta meg őket ebben.
A lényegét kapjuk Hegedüs tanulmányában Kossuth gazdaságpolitikai, főleg vámpolitikai törekvéseinek - ahogy a szabadkereskedelem ideáljától elfordulva, a Deutscher Bunddal való szembeforduláson keresztül eljut az önálló magyar vámterület koncepciójáig. És mily élesenlátó betekintést nyerünk Kossuth taktikájába, aki tisztában van azzal, hogy forradalmi gondolatait - a jobbágyság bilincseinek széttörését, a jogegyenlőséget és közteherviselést «s annyi demokráciát, mennyit arisztokratikus fajunk egyáltalán elbír, mindezt csak akkor lehet a magyarsággal s különösen az irányadó magyar nemességgel elfogadtatni: ha azt a bécsi kormány ellen fordított dacnak mutatja be». S ha azok a fejtegetések, melyekben a forradalomnak, a kossuthi koncepció cári erővel való széttörésének és a Világháborúnak szoros és szükségszerű kapcsolatát tárja elénk nem is meggyőzőek, annál inkább történelmi logikájú a kép, melyet a Kossuth Lajos dunai konfederációjáról vászonra vetít s melynek egy világháború folyományaként okvetlenül be kell következnie, ha ez a háború Magyarországot a Habsburg-birodalom ellenfeleinek sorában találja. S milyen eredeti és milyen tragikus, mikor Hegedüs Loránt azt írja meg, ahogy Masaryk valósítja meg a kossuthi gondolatot és Kossuth fegyvertárából vett fegyverekkel - a Kossuth által a magyar függetlenség számára megmunkált talajon - az Északamerikai Egyesül Államokban - készíti elő s formálja ki a független Csehországot.
És milyen kitűnő az amerikai út diadalmenetének és keserű csalódásainak megírása, a III. Napoleonnal, Cavourral, Garibaldival, Victor Emanuellal való tárgyalások, megállapodások, újabb reménységeinek és csalódásainak drámai képei, az osztrák-porosz háború végső ponttevése. De talán legmegrázóbb a turini fejezet, az aostai havasok magányos vándorának búcsúja, hegyi monológjai, aki már semmitől és senkitől nem vár semmit, de akinek hangjában, tolla vonásában még mindig benne reszket örök aggodalma a magyarság sorsáért. Ez a turini fejezet Kossuthnak az embernek és Kossuthnak a szobornak végső tragikus küzdelme - talán a legszebb a kötetben, ha ugyan szabad ezt mondani valakinek, aki egyfolytában olvasta el, mert végig izgatóan érdekesnek találta Hegedüs Lóránt nagyértékű munkáját.
[+]