Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 20. szám · / · Film

Lakner Artur: Tavaszi parádé, nyári áldás, őszi siker!

Azok, akik nem tudják még, milyen fontossága van a magyar filmgyártásnak, nézzék meg egyszer egy film főkönyvi lapját. A nagyközönség amúgyis túlzott érdeklődéssel fordul a filmek művészi kérdése felé. Nem elég, hogy a film gyönyörködtet, szórakoztat, a közönség, ez a nagy gyerek a bábu belsejére is kiváncsi. Feltépi és aztán csüggedten állapítja meg, hogy kóc van benne. A nagyközönség már jól ismeri a filmek szcenáriumait, már jobban tudnak sokan Drehbuchot írni, világhírű szerzőinknél. Most ez egyszer szeretném a filmirodalmi könyvek helyett a filmirodák könyveit ismertetni.

Vegyük például a nyáron Budapesten készült Tavaszi parádé című filmet, amelynek előállítási költsége 800.000 pengőbe került. Ez a fantasztikusnak látszó összeg teljesen apró 10 pengősökre bomlik, tehát legjobb helyre hull az áldás. Ebben a filmben a statiszták, népség, katonaság és egyéb alkalmi színészek olyan nagy hadserege mozgott, annyi ember kapott naponta 10-20 pengőt, hogy felér egy valóságos inségakcióval. Ha a 800.000 pengőből levonjuk a film nyersanyagára kiadott 80.000 pengőt, azt látjuk, hogy a fennmaradó 720.000 pengőből bőven jut íróra, zeneszerzőre, zenekarokra és zenészekre, rendezőre, a rendező egész táborra rúgó segédcsapataira. A díszleteknél százszámra dolgoztak a különböző ipari munkások, a kosztümök, parókák és egyéb kellékek elkészítésénél újabb százak jutottak kenyérhez. A felvételeknél dolgozó villanyszerelők, világosítók ugyancsak jól fizetett kenyérhez jutottak.

Tehát ha végignézzük a Tavaszi parádé könyvelési oldalát, boldogan állapítjuk meg, hogy hiába volt Budapest felett borús idő, a zuglói telep felett állandó nyári napfény ragyogott. A dolgozó emberek a munka prosperityjében sütkéreztek.