Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 20. szám
Sás se suttog és a mocsár se böffen.
Vak, rekedt hőség ül a béka száján.
Horgász fűzfa vár az iszapba-hullott
méz-izü Holdra.
Lassu éj ez. Jaj, de a percek rajtam
átrobognak, mint a csikók a cserjén,
patkóját mind rám-üti, ágam élő
nedve kicsordul
Hegedű-lábú tücsök, éji lélek,
töltsd meg korsómat ketyegő daloddal
és a bánatot, melyet eltitkoltam,
valld be helyettem.