Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 17-18. szám · / · FIGYELŐ · / · HALÁSZ GÁBOR: PRAE

Marek Antal: SZLOVÁK KÖLTŐK MAGYARUL
Darvas János fordítása

A fordításban mindig a vers dinamikája vész el s eredeti szépségétől kissé megkopottan kerül az olvasó elé. Mégis ezekben a magyarra átültetett szlovák versekben fellelhető a századok óta magányos, vigasztalást nem találó szlovák lélek különös borongása. A versek témája: az édesanya, az őszi eső, az édes anyanyelv, a szerelem, a gyermek és a csillag, a munkanélküli és a kivándorló. A költők, akik ebben a kötetben a hegyország hangján énekelnek, két korosztálybeliek. Fiatalok, akik 20-30 év körüli, egészen kivételes tragikumu ifjuság hangját intonálják s idősebbek, mondhatnám öregebbek, akik közelebb állanak az ötvenhez, mint a hatvanhoz. Mégis feltünő az idősebb generáció friss hangja és fiatalos lelkesedése. Két generáció bánatesőzése ez a könyv, azzal a közös vonással, ami a borongós lelkületű szláv népeket egytől-egyig oly végzetesen determinálja.

Krasko Iván szerepel a gyüjteményben a legtöbb költeménnyel, annak jeléül, hogy a költő-fordító lelkéhez az ő költészete áll a legközelebb.

Legerőteljesebb Apám földje c. verse.

Napestig nap süt, mégis oly nedves
apáim földje,
századokon át jobbágyok könnye
hullt a rögökre.
Századokig hullt, nem aszhat ki a
jobbágyok földje,
tüzhetsz tüzes nap, e könnyek most is
fájnak örökre.

Jesensky János modernebb, frissebb líráját mélységes nemzeti érzés jellemzi. Rázus Márton a legnevesebb szlovák poéta két verssel szerepel csupán, kevésbé sikerült fordításban. Gall Iván hangulatos lírája meleg szinekben pompázik:

Az ősz szobámnak nyitott ablakán át
besodor néhány száraz levelet
tán, hogy feldulja vágyam mult világát,
s lelkem fájditsa emlékek felett.

A modern hívő lélek lírája Kompis Péteré, aki És kék villamos visz majd zöld hegyekbe c. versében csodálatosan adja önmagát. Beniak Valentin rövid verseiben Falu Tamás kurta sorú, zárt témájú költészetére emlékeztet meglepően. Városból falura vágyó lélek a fiatal Lukács Emil Boleslav, akinek lírájában kifogyhatatlanul zeng a szerelem. Niznansky József széles sorokban hömpölygő lírája a szlovák hazafias és localpatriota költészet gyöngye. Modern utakon jár Zarnov András, míg Novomesky László groteszk, futurista verselése azt mutatja, hogy a szlovák lírában minden irány megtalálta képviselőjét. Okáli Dánielt szociális téma fűti, Hecke Ferenc pedig a kötet utolsó versében a bús kivándorlókról énekel ekképpen:

Az erdőben nem vágattak
fát velünk,
a kunyhóban hétszám nem volt
kenyerünk.

Kevésbé jelentős munkáikkal szerepelnek Smrek János, Grebác Orlov Ignác és Roy Vladimir. A közölt versekből nem következtethetünk íróik arculatára.

Bár hibáztatjuk, hogy az értékes női gárda teljesen száműzve van a gyüjteményből, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szlovák költészet gazdag termése a témák és formák úgyszólván valamennyiét felöleli. A szlovenszkói magyar irodalom pedig büszkén elmondhatja, hogy a kulturális kapcsolatok felvételére az első lépést megtette. A Kazinczy-könyvkiadó, amely most Szent-Iványi József képviselő nagyvonalú irányítása alá került, ezévben Braneczky József Fráter Johannes c. történelmi regényét is kihozza magyar fordításban.

Stur Lajos fellépésével a fellendülés kora következett el a szlovák irodalomban. A mult század ötvenes éveire esik az az idő, amikor nyomában olyan neves költők léptek fel, mint Svetozár Hurban Vajansky, Pavel Országh Hviezdoslav, dr. Martin Benczur Kukucin s a többiek. Ennek a fellendülésnek méltó folytatói a kötetben szereplő költők; nagynevű s a magyar közönség előtt még jóformán ismeretlen elődeik költészete még vár a méltó fordításra.