Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 17-18. szám · / · FIGYELŐ · / · HALÁSZ GÁBOR:
A fordításban mindig a vers dinamikája vész el s eredeti szépségétől kissé megkopottan kerül az olvasó elé. Mégis ezekben a magyarra átültetett szlovák versekben fellelhető a századok óta magányos, vigasztalást nem találó szlovák lélek különös borongása. A versek témája: az édesanya, az őszi eső, az édes anyanyelv, a szerelem, a gyermek és a csillag, a munkanélküli és a kivándorló. A költők, akik ebben a kötetben a hegyország hangján énekelnek, két korosztálybeliek. Fiatalok, akik 20-30 év körüli, egészen kivételes tragikumu ifjuság hangját intonálják s idősebbek, mondhatnám öregebbek, akik közelebb állanak az ötvenhez, mint a hatvanhoz. Mégis feltünő az idősebb generáció friss hangja és fiatalos lelkesedése. Két generáció bánatesőzése ez a könyv, azzal a közös vonással, ami a borongós lelkületű szláv népeket egytől-egyig oly végzetesen determinálja.
Krasko Iván szerepel a gyüjteményben a legtöbb költeménnyel, annak jeléül, hogy a költő-fordító lelkéhez az ő költészete áll a legközelebb.
Legerőteljesebb
Napestig nap süt, mégis oly nedves
apáim földje,
századokon át jobbágyok könnye
hullt a rögökre.
Századokig hullt, nem aszhat ki a
jobbágyok földje,
tüzhetsz tüzes nap, e könnyek most is
fájnak örökre.
Jesensky János modernebb, frissebb líráját mélységes nemzeti érzés jellemzi. Rázus Márton a legnevesebb szlovák poéta két verssel szerepel csupán, kevésbé sikerült fordításban. Gall Iván hangulatos lírája meleg szinekben pompázik:
Az ősz szobámnak nyitott ablakán át
besodor néhány száraz levelet
tán, hogy feldulja vágyam mult világát,
s lelkem fájditsa emlékek felett.
A modern hívő lélek lírája Kompis Péteré, aki
Az erdőben nem vágattak
fát velünk,
a kunyhóban hétszám nem volt
kenyerünk.
Kevésbé jelentős munkáikkal szerepelnek Smrek János, Grebác Orlov Ignác és Roy Vladimir. A közölt versekből nem következtethetünk íróik arculatára.
Bár hibáztatjuk, hogy az értékes női gárda teljesen száműzve van a gyüjteményből, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a szlovák költészet gazdag termése a témák és formák úgyszólván valamennyiét felöleli. A szlovenszkói magyar irodalom pedig büszkén elmondhatja, hogy a kulturális kapcsolatok felvételére az első lépést megtette. A Kazinczy-könyvkiadó, amely most Szent-Iványi József képviselő nagyvonalú irányítása alá került, ezévben Braneczky József
Stur Lajos fellépésével a fellendülés kora következett el a szlovák irodalomban. A mult század ötvenes éveire esik az az idő, amikor nyomában olyan neves költők léptek fel, mint Svetozár Hurban Vajansky, Pavel Országh Hviezdoslav, dr. Martin Benczur Kukucin s a többiek. Ennek a fellendülésnek méltó folytatói a kötetben szereplő költők; nagynevű s a magyar közönség előtt még jóformán ismeretlen elődeik költészete még vár a méltó fordításra.