Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 17-18. szám · / · TÖRÖK SOPHIE: VERSEK 1933
Ha nem akarsz rabot őrízni
aranyos falaid közt,
küldd el a lázongót magadtól!
Nyisd ki kapuid előtte,
s futó lábait ne kösse meg
egyetlen hívó szemrebbenésed sem.
Szaladjon! Ne kösse emlék, se jóság.
Szereteted féltő köteleit ne dobd utána,
higyje, hogy egyedül van!
higyje, hogy magányos, mint csillag
az ürben,
és méretlen földeket rohanhat keresztül.
Aztán csodáld a különös hatalmat,
mely a menekülőt visszahozza neked.
Önként fog jönni, hajában friss szelek szagával,
jönni fog, hisz nincs helye máshol e világban!
Óh vedd le kezéről kulcsos kezeidet!
Mit ér a megkötött rab szeretete?
Mit adhat néked, mikor semmije sincs!
S mit ér bírni oly szegény szivet,
ki örömet adni hiába vágyna,
mert mindent adnia kötelesség...