Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 12-13. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET
Medgyessy Ferenc a háború óta feltűnt szobrászaink közé tartozik. Fejlődésének története, művésszé alakulásának útja és módja csaknem példa nélkül való művészetünkben. Sohasem is tanulta a mesterséget (már kész orvos volt, amikor komolyan kezdett foglalkozni a művészettel), nevelői a régi művészet példái voltak, azután a kő, melyet arcának verítékében tanult meg megdolgozni és amely fokról-fokra elárulta neki stílusának titkait. De leghatalmasabb segítője az ösztöne volt. Farkas Zoltán védelmére kél könyvében Medgyessynek az ellen a szemrehányás ellen, hogy művészetében nem eléggé tudatos. Nagyon helyesen állapítja meg benne az eredendő ösztönnek mindenen felül való szerepét. Ez így is van. S emlékezünk még Medgyessynek első kísérleteire, félénk plasztikájú szobraira, bizonytalan mintázású formáira: még alig tudott valamit a szobrászat mesterségéből, de már első zsengéi is a szobrászat sajátos stílusában koncipiáltak voltak és öntudatlanul engedelmeskedtek láthatatlan és alig megfogalmazható törvényeinek. Hogyan talált el hozzá? Az ösztöne mutatta az utat. Milyen mellékes, hogy ekkora elemi erejű ösztön tudatra ébred-e, vagy sem. Arra, hogy művészetéről beszélni tudjon, hogy meg tudja magyarázni természetét, hogy törvényeket tudjon belőlük kivonni és azokat elméletté alakítani, legfölebb akkor lenne szüksége Medgyessynek, ha tanítani akarna. Az alkotó művész ösztönének munkája azonban műveiben tudatosodik.
Meleg érdeklődéssel, szinte gyöngéd érzéssel kíséri könyvében Farkas Zoltán fejlődésének útján Medgyessyt. Beleállítja korának szobrászati irányaiba és megmutatja, miben különbözik tőlük. Az elméletből induló esztétikussal szemben ő az érzékelve élvező kritikát képviseli. Iskolás művészettörténészek (mondhatnók őket scholasztikusoknak is), azt szeretik nyomozni, hogy művészük munkái milyen más művészekre emlékeztetnek, tehát azt keresik, ami negativum benne, vagy legalább is elhanyagolható észlelet. Farkasnak mellékes, hogy Medgyessy némelyik szobrán Maillol példájának hatása érzik, olyik reliefjén pedig Hildebrand tanításának visszhangja. Őt az érdekli művészében, ami sajátosan önmagáé, amit lételének megadott föltételeiből maga alakított ki magából. Világos, hogy a művész fölbecsülésének ez a helyes módja. Korára és a majdani korokra való hatása ebből következik.
Találóan és helyes rajzolja meg Medgyessy emberi egyéniségét Farkas, s fejti ki belőle a művészt, aki valójában egyugyanaz. A föld fia mind a kettő, az élet örömeinek élvezője, vaskos és finom, földszagú és költői módon megnemesült, a vállalt feladat és az ihlet órájának természete szerint. Könyvének ez a legvonzóbb és legtanulságosabb része. Medgyessy harminchárom művének - szobrának, domborművének és rajzának - igen gondos kivitelű képe fokozza a szép könyv használhatóságát.