Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 12-13. szám · / · FIGYELŐ · / · KÉPZŐMŰVÉSZET
Küzdelmes élet után negyvenéves korában meghalt
Mélyen érző lírai lélek volt, aki teljesen álomlátásainak élt. Abban a nagy változásban, mely a naturalista-impresszionista festészet nagy diadalai után egy mélyebbre markoló irányt juttat napjainkban diadalra. Derkovicsnak igen kiemelkedő hely jutott. Kezdetben ideges és nyugtalan szembefordulással kereste magamagát, átesett az expresszionizmus tartalmi és formai válságain, de a legutóbbi években csodálatosan lehiggadt, megteremtette a maga egészen különálló álomvilágát, amely egy mindenki elől elzárkózó és sokat szenvedő embernek líráját sugározta. A Tamás-galériában pár év előtt látott kiállítása már valóságos esemény számába ment. Halványas színekkel festett álomképeket láttunk ott tőle, amelyek színbeli szépsége, kompoziciós finomságai, mély és gyöngéd érzelmessége felejthetetlen maradt számunkra. De ez a kiállítás és eredményei nem jelentettek megállást. Tehetsége állandó fejlődést mutatott. Mondanivalói súlyosabbakká váltak, formaadása monumentálisabb vonásokat mutatott, amit az 1934-esek kiállításán és a legutóbbi nemzeti kiállításon is meglepődve kellett észrevennünk. Azt kellett hinnünk és remélnünk, hogy Derkovics Gyulának nagy szerep fog jutni abban a mélyreható átalakulásban, mely festészetünk mai viziós irányát nagystílűen foglalja majd össze, de halála kettészelte pályáját, mely annyira felfelé ívelődött.