Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 12-13. szám · / · RABINOVSZKY MÁRIUS: AZ ÚJ TÁNC HARMINC ÉVE

RABINOVSZKY MÁRIUS: AZ ÚJ TÁNC HARMINC ÉVE
Az új programm

Az új tánc harminc évének úttörései és zsákutcái, dicsőségei és kudarcai megtanítottak arra, hogy az eredeti, naturalista világnézeten alapuló programmot, annak expresszionista elhullámzása után, lényegében módosítsuk. Így állapíthatjuk meg a Duncan-i pontokkal szemben a «megújhodott új tánc» új hitvallását:

a tánc régi, előkelő helyét, mint a többi művészetekkel egyenrangú művészet (lásd antik és keleti kultúrák), csak fokozott teljesítmények és szigorú önkritika árán vívhatja újra ki;

a tánc alapvető («örök») törvényeit nem sítlusdogmákból (mint ahogy a balett teszi), sem irodalmi és képzőművészeti megfontolásokból (mint ahogy Duncan tette), hanem egyedül a táncpraxis alapos ismeretéből, induktíve kell felfedezni;

a művészet elvben más terület mint a természet; a mozgás «természetes» volta nem művészi kritérium; a művészi mozgás kritériuma egyedül a kifejezés tisztasága, egysége és ereje; az egyéni differenciált tánci alakítás csakúgy követelmény mint - szükség esetén - az abszolút egyformaság; követelmény az egyformaság az alapismeretekben;

a tánc kifejezőskálája elvben korlátlan; a földtől való elszabadulás élményének ugyanakkora a jogosultsága, mint a földhöz tapadásé, vagy e két elv kiegyenlítéséé; a táncnak ugyanannyi lehetősége van, ahány művészi stílus létezik;

a tánc és a gimnasztika elvben különböző területek, csakúgy mint a művészet és a természet; a gimnasztika nem tánci előképzés: a táncnak autonóm technikája van.