Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 12-13. szám · / ·
Amerikai ucca. Brodway. Fény és reklám, fényreklám az éjszakában. Tömeg. Tömegek mennek jobbra, tömegek mennek balra, tömegek vonulnak észak felé, tömegek vonulnak dél felé. Lárma, fény, tömeg. Magas házak, autók, vasútak, fent levegő, lent kő. Tömeg. Sok ember, nagyon sok ember. Hosszú és rövid ember, vastag és vékony ember, férfi és nő, öreg és gyerek, szép és csúnya. Ember, sok ember, tömeg, élő, kígyózó, nyugtalan, mohó, rohanó tömeg.
Egy öreg asszony... egy asszony, akinek a feje... a szeme... a teste... a ruhája... egy öreg asszony... ismered!... felkiált a tömegben.
Süvít a hangja, mint a szél, a szél, a tengeri szél, a friss tengeri szél. Süvít a hangja, mint... ismered a hangját, én is megismertem.
- Hova rohantok, emberek, tömegek? Megálljatok! Ne lökdössetek, ne taszítsatok, ne vonszoljatok! Álljunk meg egy szóra, egy pillanatra, kérdezni akarok valamit, kérdeznem kell valamit. Állj meg, Roosevelt, állj meg, Stalin, állj meg, Barthou! Én vagyok az út, én vagyok az országút. Én vagyok a kapu, melyen át jöttetek. Én vagyok a kéz, mely ide vezetett benneteket. Az én testemtől kaptatok meleget, az én mellemet szívtátok, én belőlem szaggattátok az élet kenyerét. Én vagyok a szülő, én vagyok az anya. Hová megyünk? Szóljatok! Hová rohanunk? Szóljatok! Mit akartok, szóljatok! Álljunk meg és beszéljünk. Álljunk meg és ismerjük meg egymást. Történik itt valami, amiről nem volt szó köztünk. Teszünk itt valamit, amit nem terveztünk, nem akartunk, nem kívántunk. Egy szót adjatok, egy tekintetet adjatok! Adjatok vissza egy csókot a millióból, adjatok vissza egy simogatást a millióból, egy falatot a kenyereimből, egy csepp vért a véremből. Adjatok, adjatok, egy szót adjatok! Kiáltok hozzátok, az anyátok vagyok. Sikoltok hozzátok, az anyátok vagyok. Én szültelek, én hordtalak, én etettelek. Hová rohantok, kölykeim? Mit zúztok, mit építetek, gyerekeim? Hol az én házam, hol az én békém, hol az én szám, hol az én testem? Roosevelt, te is voltál csecsszopó! Stalin, téged is tisztába raktalak, amikor maszatos voltál! Gyárosok, munkások, mozisok, farmerek, gazdagok, szegények, mind, mind bennem laktatok. Megállni, megállni! Ó, hogy' fordítanám vissza az életeteket... ó hogy' némítsam el ordítástokat... hogy' kényszerítselek vissza mindnyájatokat a kapuk mögé... hiszen azt is elfelejtettétek, amit tudtatok, amit tőlem tanultatok... Hűtlenek vagytok, hitetlenek vagytok, feledékenyek vagytok! Kinyitom a számat, kitátom a testemet, hogy visszaszívjalak benneteket a sötétségbe, a némaságba, az álomba, a semmibe.
...Fényben és benzinben tolong a tömeg a Broadwayn.