Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 12-13. szám · / ·
Asztalnál ül a tudós, az asztalon könyvek, a fejben gondolatok. Nagy fej, öreg fej. A fej kopasz. A bőr sárgás, foltos. A szemöldök vastag, szürke és rőt; beborítja a két szemet. Az orr széles és lila; bunkószerű. A mozdulatlan szájban szivar lóg. A szivar barna, a száj lila.
A fejben megreped egy ér.
A kék szem mereven néz, aztán megrebbennek a pillák. Kacsint. A szivar lehull. A nagy fej oldalt hajlik.
Csönd van a szobában, csönd a fejben.
A fejben menekülnek a gondolatok.
Egyiptom, Egyiptom. Babilónia. Tizenötödik Ramzesz, Ramzesz. Arco, Lido, Vaterló. Kultúra, szellem, Bizánc. A jog! A történelem. Okmány, érem, bizonyíték.
A megrepedt érből szivárog a vér.
Ranke. A birodalom. Birodalom. Tatárok, törökök, germánok. Második Fülöp. Marne. Krisztus előtt, Krisztus után. Naptár. A pápa. A hatalom. Hatalom, hatalom, világi hatalom. Császár.
A szivar füstöl a földön. Nő a szürke hamu. A fej kihül.
Származás. Descendens. Országgyűlés. Egy kamara, két kamara, kamara, kamara... Karama. Egyiptom. Karama. Nebukodonezar. Méne, méne, tékel, ufarszin.
Karama. Kar. Kara. Kara Musztafa.
Karaván. Nilus. Francia forradalom. A király. Ötezerhatszáz, ezerháromszázegy. Spanyol. Spanyol. Spanyolország. Gibraltár. Nincs igaza Renkenak. Caesar. Amikor a rómaiak átkeltek... a tenger... pún... Hannibál... Carthago... Carthaginem delendam esse... Cicero, Cicero, Nero, Napoleon, Hindenburg, a jegyesek, a tenger, a denevér, a történelem.
Történelem. Történelem! Történelem!!!
A nagy köd. Laplace. Rotál, rotál, rotál. Forog a világ, forog a köd, fénylik a köd, bomlik a köd, ég a köd, szakadozik a köd, sűrűsödik a köd... történelem! történelem! Bismarck, Bismarck, az egység. Egység. Karama.
Karama.
Ember. Történelem. Világ. Világtörténet. Karama.
Karama, segíts!
Karama, vizet!
Karama, simogass!
Karamám, édes karamám... a tenger meghasad, a történelem megszűnik... az ember, az ember! Karama.
Karama, karama.
Vége a történelemnek. Az eskü, a kard, a szám. Egy csep vizet, egy csepp fényt, egy csepp... csepp... csepp... Ó Karama!
...A tudós nagy kopasz feje a mellére bukott. Sárga volt, sárga és nagy. Foltos és langyos.
És a történelem, melynek tudományát hetvenkilenc éven át művelte, megszünt benne. Karama. Nagy tudós volt, sok tényt, számot, valóságot és képzelődést ismert és tanított. Karama. Sok könyvet írt, sok könyvet olvasott. Karama. Hetvenkilenc. Hétszázkilenc. Húszezer, hetvenezer, hétszázezer... és kilenc, mert pontosak vagyunk és ő is mindig pontos volt. Karama. Ó, Karama!