Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 12-13. szám · / · ILLYÉS GYULA: HAT VERS
Magasodj, - annál hamarabb
ledönt a szél -
De magasság-e, hol aggódni
tudsz még az életedért?
Csúcs-e, honnan lenézve nem
mosódik el
a régi ház, régi völgy és
kis honod is a többivel?
S láthatár-e, mely nem daloltat,
nem részegit,
nem vonja át, ezer veszélyen,
még feljebb botló lépteid?
Meddig megyek, nem is tudom,
de föl, tovább -
halkul a féltő szerelem
hangja lent s halkul a világ.
Kis halmaim, szelid Dunántul,
hogy nő, forog
a lenge csúcs, amelyre léptem
észrevétlenül rólatok.
Dobogj, dobogj, te sziv, repess,
verd szárnyadat,
uj távlatok arany kapuját
nyitja már négyfelől a nap.
Lesz végre tér, lesz végre tán
földed, eged,
cél, melyért férfiként adod,
ha kell: az életedet.