Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 12-13. szám · / · ILLYÉS GYULA: HAT VERS

ILLYÉS GYULA: HAT VERS
EGY RÉGI SZÁNDÉK

Emlékeimben már oly kicsi vagy,
hogy - mint akkor az esti réteken -
rám-rámemelve lágy orcáidat,
itt sétálgathatnál tenyeremen...

Igy távolodsz. Már ugy idézgetem
oly megszokottan titkos életed,
mint zsebórámat; fülemhez veszem,
még élsz? még jársz? Sorsod még perceget?

Könnyü vagy. Oh be könnyü! A szirom
nem könnyebb, lengébb itt a vállamon.
És a mosoly sem, amely ajkamon
megleng, ha rólad elgondolkodom.

Rádgondolok és némán, csendesen
képed ettől is halványabb leszen.
Távoli hang vagy, zümmögő, szelid,
egy sóhajtás a semmibe repit.

Vagy belémolvaszt. Már nem is te vagy.
Egy eszme talán. Ködlő sejtelem.
Egy régi szándék, kedves gondolat,
talán maga az ifju szerelem.