Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 10-11. szám · / · FIGYELŐ

Farkas Zoltán: BARÁT-ÉBER-TAKÁCS MŰVÉSZETTÖRTÉNETE
Dante-kiadás

Örvendetesen ébredező képzőművészeti irodalmunknak érdemes terméke, a Barát-Éber-Takács-féle művészettörténelem s napokban teljesen átdolgozva és lényegesen kibővítve második kiadásban jelent meg. Aki tisztában van azzal, hogy mekkora nehézségek tolulnak az efféle vállalkozás elé, mely mindösze ezer oldalon iparkodik összefoglalni a világ művészetének történetét, amidőn egy-egy korszakára is kevés az ekkora terjedelem, nem fogja megoldhatatlan feladatok megvalósítását várni az ilyen műtől, mely csak bevezetésül szolgálhat. Rövid áttekintést nyujthat, melyben még a legnagyobb egyéniségek ismertetésére is csak kevés hely jut: részletezés helyett összefoglalást kell adnia. De el kell találnia a módot is, hogyan forduljon eredményesen a közönséghez. Egyik részével a legelemibb ismereteket közli, a másikkal, a tapasztaltabbal szemben az áttekintő cicerone szerepét játssza. Érdekesnek, színesnek, szűkszavúnak és mégis könnyen érthetőnek kell lennie, állandóan küzdelemben a tér szorongató hiányával. Ilyen művet írni sokkal fáradságosabb és sokkal kockázatosabb, mint korlátlan térrel rendelkezve belemélyedni egy téma részletes taglalásába. És amilyen nehéz a helyzete a szövegírónak, éppen olyan nehéz a kiadóé is, hiszen ilyen mű megértetése igen sok magyarázó képet kívánna. Ez vezetett némely külföldi kiadót arra, hogy hasonló művészeti kézikönyvekben sok, de csak levélbélyeg nagyságú képet közöljön, pedig az ilyen parányi képek semmit sem mondanak. Ezért ez a kézikönyv inkább kevesebb, de megfelelő nagyságú, jó reprodukciót tartalmaz.

A szövegrész, mely három tudós különálló műve, - Barát Béla írta az ókori részt, Éber László Európa művészetét, Takács Zoltán a Kelet művészetét - jól felel meg ama követelményeknek, melyeket egy művészettörténeti bevezető kézikönyvvel szemben támaszthatunk. Felhasználja a mai művészettörténeti tudomány elvi és tárgyi megállapításait, a legfontosabb dolgokat dióhéjban érthetően és vonzóan foglalja össze. De távolról sem kompiláció. Mindegyik szerzőnek megvan a maga külön egyéni álláspontja, teljesen átélt és egységessé kialakított felfogása a maga tárgyáról, ami eleven életet ád fejtegetéseiknek.