Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 9. szám

NÉVAI LÁSZLÓ: KEZEMBEN A KÉPED

Csak forgatom a kezemben.
De mintha nem érteném.
Az ujjam óvatosan remeg, -
Vigyázz, ha a képed elejtem!...

Remegő kezed felettem
a karom segitse meg,
lazítsa fölöttem a levegőt;
deres suhogását sejtem

a szárnynak. Elátkozom neked őt,
ki ott bujkál a szemedben,
ki ott bujkál a szemed mögött,

ki miatt ideges kezemben
a félelem meglökött,
hogy a tested reszket az ujjaimon,
hogy én is beleremegtem,

mert már a kezed felettem
nem érzem a vállamon. -
Most már hiába is érteném,
tudom, hogy a képed elejtem.

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: ORPHEUS ÉS EURYDIKE

Bertoni Artaxerxesének római előadásán a muzsika hirtelen elhallgatott. Mi az, mi történt? szólt le a megrémült énekes a zenészeknek. Sírunk! felelték a muzsikusok s megkönnyebbülve fölemelték a hangszereket.
Régi olasz anekdota.

 

1.

2.

3.

4.

5.