Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 9. szám
Először hallani és látni akartalak
s mondtam:
Te vagy a Tűz, a Víz, a Nap,
a Mennydörgés
s imádság idejére gyöngyöket aggattam
nyakamra és derekamra,
hogy lásd és lássák
a kisebb istenek:
a Tó,
alkonyat idején a gyöngébb fényű Nap
és a kisebb tüzek.
Most tudom már,
hogy Magad arcára teremtettél minket
s imádkozom néha:
«tisztítsd meg a mi szívünket...»
s kapaszkodik a kezem
fűbe, fába, kőbe,
hogy keressen -
jaj! tudom,
hogy láthatatlan vagy Te
s mint mi:
magunk s egymás számára ismeretlen.