Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 8. szám
Alázat - tudsz-e lenni meztelen?
Van, akin hímzett papi-ruha vagy -
halottmosók ujja közt se leszek majd
meztelenebb és alázatosabb.
Bukott terveim hamuhodó
tüzénél fázva ülök,
mint hazája romjain egy
későn visszatért számüzött.
Régen, csatavesztés után,
számon a panasz is dalolt -
- Süket a kor! Rossz a világ! -
kicsit fájt, kicsit igazolt.
Sok hó zudult le a hegyekről
azóta, arcom szürke lett,
mintha arc is tudna őszülni -
s ügy lépek mint az öregek.
Meg kell követnem a világot,
mindenki jót akart velem,
ijedj le számról maradék gúny -
itt állok már fegyvertelen.
Ellenségem csak egy maradt meg,
ki, ha bántottak, leköpött
s valahányszor ledöftek orvul,
ő nyiltan még egyet döfött.
Nem tehetek ellene semmit,
egyszer majd kitöri nyakam
s velem-hull: engesztelhetetlen,
ádáz ellenség - én! magam!