Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · KÜLFÖLDI IRODALOM
A
Ezen a középső felvonáson dől el a darab sorsa. Az első és a harmadik felvonás csak keret: az első felvonás arra való, hogy megismerjük a sárkányvezető mindennapi életének azokat a motívumait és kapcsolatait, amelyekből az álom lesz, a harmadik arra, hogy megnyugtasson a fiú további sorsa felől: kalauz lesz a földalatti villamoson és elveszi feleségül a kis cukorkaárus lányt. Mindenki maradjon a helyén, hova a sors vetette és ne ágaskodjon magasabbra - ezzel a fatalisztikus és igazságul nehezen elfogadható bölcseséggel végződik a darab.
Ezt a vegyes értékű és tökéletlen szakácsművészettel készített pecsenyét pompás és valóban művészi tálalással kínálja a Magyar Színház. A rendezést
*
Sidney
Ebben a mozgalmas, langyos levegőjű, fehér szinben ragyogó környezetben vetődik fel az orvos hivatás-problémája. Ferguson, a nagy jövőnek induló fiatal orvos életének fordulópontján áll, választania kell, hogy valóban nagy orvos lesz-e, vagy polgári értelemben boldogan és jól él egy szép és gazdag feleséggel, akit szeret. A szerelem az élet felé hívja, de a hivatás nem ereszti. Menyasszonyával nem tud egy órát nyugodtan eltölteni, még szabad napján sem s a leány érthetően méltatlankodik emiatt. De nélkülözhetetlen a kórházban, mindenki mindig őt hívja, minden kérdés feléje fordul s ő nem tagadhatja meg, hiszen emberi életekről van szó. Az az üzemi katasztrófa is éri, hogy asszisztálnia kell a szép fiatal ápolónő végzetes operációjánál, aki önként adta oda magát neki és szégyenkezésből kontárral hárittatta el a forró éjszaka következményét. A műtétnél jelen van a menyasszony is, hallja a nagybeteg szerelmes szavait s ez is eltávolítja egymástól a jegyeseket. Végül is meg kell oldódnia a dilemmának s a hivatás javára oldódik meg. Ferguson dr. elbocsátja menyasszonyát és keserű érzéssel, de megmarad a munkájánál.
Ez nemcsak az orvosi hivatás drámája, hanem minden hivatásé. A középszerű könnyen megoldja egy jógyomrú kompromisszummal, neki nem hivatása van, hanem pályája, kenyérkeresete. Mennél kiválóbb valaki, annál teljesebben foglalja el életét a hivatás. Polgári jóélet és hivatás két külön életforma, nem férnek össze egymással. Szerelem, házasság annak való, akinek csak kenyérkeresete van. Ezt nem értik meg a nők, - ők férfit akarnak, aki az övék, akiket nem rabol el tőlük semmi kötelesség.
Kingsley darabja az orvosi hivatásnak inkább csak külsőségeivel akar meggyőzni, de kétségkívül jó írói munka. Amit szereplőivel mondat, abban van néha célzatos páthosz és fölösleges magyarázkodás, de általában véve a szereplők élet-nyelven beszélnek, arcvonásaik világosan láthatók. Az öreg professzor alakja minden páthosz nélküli természetességgel érezteti az emberi kiválóságot s Ferguson dr. vivódása is lélektanilag elhitetőn van feltárva: fiatal még, élete válaszútján áll, fájdalommal búcsúzik el az élet örömeitől, természetes, hogy ingadozik. Az a szép, hogy mégis megmarad a hivatásnál. Hogy ez hiánytalanul és drámailag hatásosan van előttünk a színpadon, azt elsősorban
*
A téma felvetéséhez a mai gyulékony világban merészség, a tárgyalásához tapintat kell, ha valaki nem akar vele robbantani. És Surányi nem akart. Nem az aktualitásából, hanem történeti távlatából indult ki és így vetette fel a kérdését: mi a zsidóság kétségtelen hatalmának a forrása és mi az az erő, amely ezt a hatalmat fentartja? A pénz és az összetartás, mondja a felelet. A keresztények ellenállása továbbra is fentartja a fizikailag lerombolt ghettót s ennek védelmére a zsidóság felépítette a pénzügyi hatalom aranybástyáját. Aki ezen a bástyán túlra kívánkozik, az elveszti a talajt lába alól, a fajtájától elszakad, a másik fajta pedig harmadíziglen sem fogadja be egyenértékűnek. Még mindig jobb tehát a bástyán belül maradni s őrizni a pénz hatalmát. Ez olyanformán hangzik, mintha az asszimiláció kilátástalanságát jelentené. Vitatkozni lehet ezzel az elgondolással, de a vitathatósága kétségtelen. Egyike azoknak a szempontoknak, melyekből a zsidóság történeti problémája tárgyalható.
Drámailag a téma mint a Shylock-Jessica probléma változata tünik elénk Surányi darabjában. Az első felvonásban Mendel, a moselburgi bankár pénzt ad a Condé herceg vezetése alatt a forradalmi Franciaország elleni harcra készülődő legitimistáknak, mialatt leánya, Ráchel, akinek a jakobinusokért lelkesülő fiatal Lévy bankárt szánta férjül, titokban kikeresztelkedett és felesége lett Beauharnais marquisnak. A bankár és az apa összeütközik, a bankár megadja a pénzt azoknak, akik leányát elrabolták tőle, az apa megtagadja a hitehagyott leányt. A harmadik felvonásban ugyanez megismétlődik az 1840-ben már megöregedett Lévyvel: pénzével már világhatalommá lett, a világ békeszerzője, tapasztalt, ravasz öreg bölcs, akiben már meggyőződéssé lett a ghetto-elmélet - s ő a fiát kénytelen kitagadni, mert az kikeresztelkedett és ezzel megszegte a ghetto törvényét. A közbülső második felvonásban az asszimilálódás fájdalmát látjuk: a hitehagyott Ráchel leánya, a császár lelkes híve, postaminiszterének felesége szenvedi a félvérség átkát nemcsak a kedvesen tyúkeszű marquiseoktól, nemcsak fiatal szerelmesétől, hanem a Napoleon ellen Waterloo után felcsendült csőcseléktől is.
Mindez szerkezetileg kupolástól összeomlana a színpadon, ha nem volnának beleépítve erős tartó-oszlopok: néhány a központban álló erős vonásokkal megrajzolt alak. Ezek között a legerősebb a Lévy bankár alakja, aki az első felvonásban még háttérben marad, csak mint tüzes jakobinust ismerjük meg, a másodikban alig szerepel, a harmadikban azonban széles, nagy arányokba nő. Fölényes, az embereket és a világot csalhatatlanul ismerő, a maga hatalmában tudatos, ravasz öreg, aki humorral élvezi, hogy pénzzel mindent el lehet érni - tipus és egyén egyszerre.