Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 6. szám · / · FIGYELŐ
A történelem kulisszatitkai nem különbek a színházi világ, vagy a «társadalmi élet» kulisszatitkainál. A pletyka-ösztönt elégítik ki, annak révén terjednek, de nem egyszer fontosabbak, leleplezőbbek és jellemzőbbek a nyílt színen folyó eseményeknél. Az irodalomnak mindenesetre fontosabbak. Balzac is, Stendhal is könyékig turkált bennük és mindennél többre tartotta. Stendhal kivált, aki napokat volt hajlandó kocsizni egy valamire való pletykáért; ami neki is, az irodalomnak is megérte a fáradtságot.
Effajta ösztön ébredését észleltem magamban Szimonidesz könyvének első lapjai után. Ez a kaján ösztön vitt végig a hatalmas munkán, gyanus szomjamat és kíváncsiságomat szinte soronként tüzelve. A munka kitünő. A hiszékenységből, ami másfél évezreden át a katolikus egyház híveire és vezetőire ragadt, Szimonidesz, a fölkészült protestáns vallástörténész olyan tárházat gyüjtött össze, ami már szinte sok is. Én tisztára irodalmi szemmel élveztem ezt a tarkaságot; a gyáva, kézzelfogható bizonyítékokat hajhászó emberi szellemnek ezeket a szüleményeit. A sátáni materializmus befurakodását és érvényesülését a legégiesebb hitben. Mert igazán nem nevezhetjük másnak, mint materialistának azt, akinek, hite alátámasztására vagy igazolására tapintható és szemmellátható adatokra van szüksége.
Szimonidesz bizonyára az óriási anyag miatt nem a szentek ereklyéiről, csupán Jézuséról és Máriáéról készített tudósi listát. (Bár az igazi hívőnek, mint Szimonidesz is megjegyzi, semmi fennakadni valója nem lehet azon, hogy egy-egy vértanunak a racionalisták szerint kelleténél több testrésze vált is ereklyévé. Ez nem hamisságuknak, de ép hitelességüknek lehet bizonyítéka. Az igazi ereklye csodát mível, tehát meg is sokszorozódhat, ha szükséges. Aki egy csodát elhisz, annak semmi joga, hogy a következőt már kétségbevonja.)
Jézusnak és Máriának nem maradhattak testi ereklyéi, mindketten emberi testükkel szálltak a mennybe. Ereklyeként csak ruháik s azok a tárgyak maradhattak hátra, melyeket megérintettek. Valóban a megható mese és a költészet melege ragyog azokon a jelentéktelen s nem egyszer igen diszkrét tárgyakon, melyeket a rajongás oltárra emelt. Lehet megindultság nélkül gondolni a tiszteletre, mely Jézus pelenkácskáit, praeputiumát, umbilicusát és kapcácskáit övezte? Az anghai Gladson kolostor ereklyéi között őriztek egy darabkát az öt árpakenyérből, melyekkel Jézus a kenyércsodát mívelte, továbbá egyet azokból a kődarabokból, melyek kenyérré változtatására a Sátán ingerelte. Ott őriztek egy darabot abból a lyukból is, amelyben a Golgotán Jézus keresztje állott. Bibor palástját, melyet Trierben őriznek, tavaly, 1933-ban, a szent év alkalmából a püspök közszemlére bocsátotta. Kétmillió hívő zarándokolt el, hogy megtekintse.
Szimonidesz szerint az ereklyetiszteletben a pogány vallások babonái, istenfogalma, fetisizmusa szüremkedett át a kereszténységbe. Ezt az átszüremkedést, annak hódítását, le- és feltünését a szerző tárgyilagos, tudományos adatgyüjtéssel ismerteti. Műve hézagpótló forrásmunka a világiaknak csak úgy, mint az egyháziaknak. Egyforma okulással tanulmányozhatják az ereklyetisztelet hívei és ellenzői. Mindannyian bő és kitünően rendezett adathalmazt találnak benne, meggyőződésük alátámasztására.