Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 5. szám
Fák dícsérete
Mennyivel más egy ilyen fa,
mennyivel szebb és tisztább, bölcsebb
és rendesebb, mint te vagy én -
nézd csak a jegenyét vagy a tölgyet
ezek az igaziak, ezek a nemesek,
nézd milyen betelten bólogat
egy ilyen főuri idős nyárfa,
vagy figyeld a fenyő-grófokat -
és látod milyen tisztátlan az ember,
már sár és vér közt születik
és lesd meg mit tesz, ha nem látja senki
és mit iszik és mit eszik,
hasonlitsd az izmos sudár fához:
lombját az évszakok általjárják,
eső mosdatja, napfény száritja,
az nem kap köszvényt, hurutot, náthát,
nem köpi bomló tüdejét,
bőrét rossz fekély nem tarkázza,
nem szédül, nem hány, nem vakarózik
és nem szorul soha, soha másra
és királyi még a halála is,
döbbentő zuhanás, jelbeszédes,
csak hat fejsze tudja agyonverni
és még dőltében is ölni képes.
Csoportfelvétel, villanyoson
A villanyoson melletted
kéjgyilkos ül. Egészen olyan
mint akit otthon szőke hitves
s két gyermek vár egy szép lakásban.
A kottatáskás hajadon
nőorvoshoz megy. Nem először.
Szédül és számol. Meghatva nézed
álmatag, hamvas ifjúságát.
Fiatalember ujságot olvas.
Rendőrség nyomozza a tettest.
Fiatalember gyorsan leszáll.
Személyleirás rája illik.
Kegyes matróna: uzsorás.
Komoly aggastyán: liliomtipró.
A kisfiuban farkas érik
s ha nagy lesz megmarja az anyját.
Milyen szeliden ülnek mind.
Békés ütemben inog a fejük.
Kisérteties csoportfelvétel -
Az őserdő sokkal barátságosabb.