Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 5. szám
Vén harasztunk már a
téli mese vára,
nézz csak, nézz oda!
Jégpadló és hóbolt
vár ott minden kóbort,
álom és csoda.
Ebben a hidegben
egy pihe se lebben,
egy szellő se jár.
Csillognak a termek,
díszeik közt dermed
a halotti nyár.
Jégkristályok száza
lepi és cifrázza
az ives falat,
mig halottunk lágyan
fekszik a nagy ágyban,
ősz őr-fák alatt.
A lyukas tetőkig
fémes fény vetődik,
fönt ragyog a Hold
s hűs keze az árva
bokrok oldalára
gyémánthímet fold.
Néhány pára fáradt
fátyla rejti várad,
csillagszőtte köd.
Ezalatt a háttér
híg árnyéka átér
és homályba föd.
Svédből: HAJDU HENRIK