Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 4. szám
I. Szemlér Ferenc hozzászólásához kevés megjegyezni valóm van. Csak arra akarom figyelmeztetni, hogy amit én az erdélyi irodalomnak az egyetemes magyar irodalomba való beolvadásáról mondtam, ez épen arra vonatkozik, amit ő úgy fejez ki, hogy «voltak irodalompolitikai nyilatkozatok, melyek a teljes elkülönülést hangsúlyozták» s ezeket «véglegesen elmosta az idő». Ez annyit jelent, hogy volt, vagy akart lenni kialakulóban egy külön erdélyi irodalmi tudat, amely azonban rövid idő alatt elhalványodott. Ez elhalványodás eredménye az egyetemes irodalomba való beolvadás. Azért egy bizonyos regionalizmus élhet tovább.
Az utánpótlás kérdésében az én megállapításom tapasztalaton alapul, amelyet Tolnai Gábor azonos megállapítása is támogat. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek Erdélyben fiatal írók, hanem azt, hogy az első nemzedék kétségtelen lendületéhez képest nagy lecsappanást kell látnunk. Hogy a fiatal nemzedék nagyon mostoha körülmények között van, Erdélyben még inkább, mint másutt, azt nem lehet kétségbevonni, de azok a kiemelkedő fiatal tehetségek, ha vannak, az irodalom budapesti orgánumaiban is helyet találhatnak.